Elafonisi (Görögország, Kréta)

Kréta egyik leghíresebb homokos, lagúnaszerű strandja a sziget délnyugati csücskében található, a neve Elafonisi. Ez gyakorlatilag egy félszigetet jelent, amit egy keskeny homokpad köt össze a szárazfölddel, pontosabban a szigettel. Chaniatól kb 70-75 km-re található. Nyaralásunk során (összefoglaló itt olvasható) már két híres strandot meglátogattunk (Balos és Phalassarna), de Elafonisit sem lehet kihagyni. Számos egynapos kirándulást szerveznek ide (Chaniából indulva, a neten 30-40 EUR/fő körül találtam ilyeneket), de mivel nekünk volt bérelt autónk, így természetesen azzal utaztunk.

Agia Marinában lévő szállásunktól kb. 1,5 óra az autóút ide, a korábbi kirándulásokról már jól ismert kacskaringós autóúton. Mivel ez alkalommal már harmadszorra vágtunk át észak-déli irányban a szigeten, most nem csak átutazni akartunk, hanem úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy kis zsáktelepülést, pontosabban ökocentrumot is az odaúton. Gondoltuk, itt sétálunk majd egy keveset. A helyről az utikönyvben olvastunk, úgy hívják, hogy Milia, és Vlatos településtől északra található, bent, az erdővel borított hegyek között.  Bár megtalálni nem olyan könnyű, de megéri a megszakítást, tényleg bájos helyen van. Itt aztán igazán el lehet vonulni a világ elől. Az odaút is gyönyörű (helyenként egysávos, nem aszfaltozott, apró kavicsos út).

Milia gyakorlatilag különböző üdülőházak együttese, van egy nagy étterme is (Bővebb infók: http://www.milia.gr/EN/index.html). Feltételezem nem lehet olcsó, de aki megengedheti magának az ilyesfajta luxust, annak csodás választás. Elzárva mindentől, csak a csend és a természet. Tavasszal csodás túrákat lehet innét tenni. Persze nyáron is, de akkor nekem már túl meleg van.
Autóval nem lehet teljesen megközelíteni, az erdőben előtte le kell tenni a kocsit aztán egy kicsit továbbsétálva jutunk el a főépületig. Persze már itt is tábla figyelmeztet, hogy a nyugalmat ne zavarjuk meg véletlenül sem. :)

 

 

Kilátás a teraszról

Mi csak egy kis szakaszon sétáltunk el a turistaösvényen.

Ezt követően tovább haladtunk Elafonisi felé. Persze itt is átlőtt útjelző táblák mindenütt. :)
Őszintén szólva úgy terveztük, hogy eszünk majd egy egyszerűbb étteremben Elafonisinél, ha odaértünk, de nem készültünk fel kellőképpen arra, hová is megyünk. Valamiért azt hittük, itt település is lesz, de mint kiderült, tévedtünk. Elafonisi gyakorlatilag a partszakasz, a félsziget és semmi más, csak egy hatalmas parkoló. Az egyetlen étterem kb. 2,5 km-re a parttól található (igaz, ezt dicsérik az útikönyvek), a strandon csak büfék vannak, ahol viszont iszonyatos sorok álltak, mikor mi ideértünk délután 1 óra magasságában. Mosdó az van itt, igaz, fizetősen, de egész kulturált, csak persze sorba kell állni. Mint itt mindenütt. Mi az ebédet is elvetettük, inkább a magunkkal hozott szendvicsekre szavaztunk a sorbanállás helyett.
A parkolóból a tengerpartra érve először csak a rengeteg embert látjuk. Számolatlanul állnak egymás mellett a nyugágyak és napernyők, jó szorosan, hogy minél több férjen el és persze a tömeg. A vizet csak mögötte venni észre, valóbangyönyörű türkizkék, sekély, homokos, igazi álomstrand, de a sok ember minket kissé taszít.

Első körben keleti irányban sétáltunk el egy kicsit távolabb a nyüzsitől, kerestünk egy kis árnyékot (bár az itt nincs túl sok), ahol megebédeltünk.

Ezt követően felszedtük a cókmókunkat és nekiindultunk a félszigetnek magának, hogy keressünk egy kissé kiesőbb partszakaszt, ahol már nincsenek ennyien.

Mivel a félszigetet csak egy keskeny homokpad köti össze a szigettel, ezt helyenként (Baloshoz hasonlóan) napközben elborítja a víz. Így a félszigetre csak ezen átkelve tudunk kisétálni.

A félsziget maga természetvédelmi terület, a homokban is megélő különleges, ritka növényeket a tömeghez közelebbi partszakaszon korláttal védik a látogatóktól. De ha ezen a szakaszon átvágunk, elérjük a félsziget déli partját, a maga vöröses-rózsaszínes, néhol feketés homokjával és csodálatos kis öbleivel. A víz sekély, lehetetlenül kék, finom homok, itt-ott sziklák, amiknek a szerepük, hogy még szebbé tegyék a látványt. Tényleg lélegzetelállító, és mivel itt már nincs infrastruktúra (se napágyak, se büfé, se mosdó), így itt turistából is jóval kevesebb van. Sőt, minél inkább nyugatabbra sétálunk, annál kevesebben vannak, így gyakolatilag lehet olyan partszakaszt találni, ahol magunk lehetünk.

A vízből a szigetet nézve lenyűgöző látvány, ahogy a háttérben meghúzódnak a hegyek.

Árnyékra itt viszont ne számítsunk. Hacsak nem hoztunk magunkal napernyőt vagy sátrat, nem lesz benne részünk. Mi a partról a homokpadra felkaptatva nagy nehezen találtunk végül egy nagyobb bokorféleséget, aminek az árnyékában aludhattunk egy fél órát, de egyébként csak a tűző nap marad.

Némi pihenő és fürdés után úgy döntöttünk, elsétálunk a félsziget végére, ami egy kis emelkedőben, egy sziklatömbön zárul, a tetején egy kis épülettel. Megéri ide kisétálni (mezítláb nem javaslom, a homok túl forró). A strand "bejáratától" ez kb 1-1,5 km-es sétát jelent.

Tavasszal különösen szép lehet a félsziget, mivel látszik, hogy tele van növénnyel a sziklás része, így most nyáron már kicsit kiégett sajnos, de így is szép látvány. A kilátás pedig páratlan, belátni az egész félsziget nyúlványát. Különös, hogy az északi partja mennyire más. Az nem ilyen védett, lagúnás, sokkal inkább sziklás, nem is nagyon lehet ott fürdeni, bár ki is akarna a déli part mellett ott fürdeni. :)

 

déli partszakasz

északi partszakasz

 A sétát követően ismét fürödtünk, ahogy estébe fordult a délután, már nincs olyan meleg sem.

Végül valamivel 6 óra után kezdtünk el visszaindulni az autóhoz. Akkorra már, fél 7 magasságára teljesen kiürült a strand, egészen más képet mutatott, mint mikor jöttünk. Gondolom a szervezett egynapos kirándulások jóval korábban visszaindulnak.

Este a dagály a  homokpad egy jelentős részét elhódítja egyébként, ahol délután még homokon sétáltunk, estére már víz volt.
Ha nem kellett volna még másfél órát autókáznunk a szállásunkra, biztos maradunk még sötétedésig, így azonban sajnos elbúcsúztunk.

Őszintén szólva annak, aki ide tervez kirándulást, mindenképpen azt javaslom, hogy hozzon magával valami árnyékoló alkalmatosságot és egész napra ételt-italt. A tömegben nincs szerintem értelme maradni, kisétálni már annál inkább, innét viszont már nem ugrik csak úgy vissza az ember egy vízért a büféhez, mert úgy egy órát lehetne sétálni a napon.


ADATOK:
Autós útvonal: Agia Marina (Kissamos irányába kell indulni, de még előtte le kell térni dél felé) - Topolia - Vlatos - Milia - Vlatos - Innachori - Elafonisi - Innachori - Vlatos - Topolita - Agia Marina 
Autós távolság: 150 km
Menetidő: kb. 3 óra oda-vissza

Bővebb információk:
Leírás Elafonisiről: http://www.explorecrete.com/crete-pictures/EN_Elafonissi-pictures.html és itt http://www.chania-crete-greece.com/elafonissi-chania-crete.html