2015. május 26., kedd

Omis (Horvátország)

Évek óta járunk Horvátországba hosszú hétvégékre, vagy nyári nagy nyaralásra. Ilyenkor imádunk a környéken kirándulni, és nem csak a parton tölteni az időt. Egyik Trogirban töltött hétvégénken nem volt túl meleg, így autóval elkirándultunk Omis városába.

Mivel ezen a kiránduláson végig lógott az eső lába, odaúton tettünk autóval egy kis kitérőt és felautókáztunk egy kanyargós úton a város fölött magasodó hegyre, mondván, hátha találunk szép kilátást. Nem is kellett csalódnunk, az autóút mentén (Gata irányába mentünk a 70-es úton) volt egy kis kilátópont, egy szoborral, ahonnét gyönyörű kilátás nyílt a folyó torkolatára.

A tengerparti sziklák mögött vadregényes táj bújik


Meglepetésünkre itt fedztük fel, hogy az Omis feletti szikla tetején egy építmény, pontosabban egy erőd maradványai vannak.

Cetina folyó torkolata és Omis, balra fent az erőd sziluettje

Természetesen meg kellett hódítanunk az erődöt, így nekivágtunk a hegyoldalnak. Egy kb. fél órás gyaloglással fel is jutottunk, bár be kell ismernem, meglepődtünk, mert az út elég meredeken vezetett.




 
A kilátás viszont mindent megért, és az erőd is bájos volt. Más kérdés, hogy kevésbé volt szimpatikus, hogy belépőjegyet szedtek, amit persze lent nem tüntettek fel (legalábbis abból az irányból nem, ahonnét mi közelítettük meg az erődöt, a tengerpart felől, ugyanis a folyótorkolattól is vezet egy ösvény fel).


Kilátás az erődből Omis városára
Kilátás a szárazföld irányába

Lefelé a másik irányba haladtunk, így igazából egy kis körtúrát tettünk. Míg felfelé főleg kopár, sziklás terepen haladtunk, lefelé erdőben vezetett az út.


Omis bájos óvárosáról sajnos nem készültek ez alkalommal képek, mert amikor ott sétáltunk, eléggé esett az eső. De azért készült pár fotó a folyótorkolatnál.



Omisról bővebb információk: http://www.omisinfo.com/omis/omis-general-info/


2015. május 25., hétfő

A Vogel megmászása (Szlovénia)

Szlovéniai nyaralásunk szerintem legszebb, számomra legemlékezetesebb napja történetesen a 6. nap volt, a Vogel hegycsúcs (1922 m) "megmászása". Ez a túra különleges a mi életünkben, így picit szentimentális leszek ebben a bejegyzésben. Ez a túrat volt ugyanis az első olyan, melyet kettesben, magunk "szervezésében" tettünk meg. Korábban ugyanis túrázni a hegyekbe, úgy, hogy visszük a hátizsákban a kis elemózsiánkat egész napra, csak szervezett keretek között mentünk. Ez volt az első igazi, amit viszont magunk terveztünk meg előre. És sikerült egy olyan gyönyörű célpontot választanunk, hogy azt hiszem, itt estem végleg szerelembe a túrázással. Az azóta eltelt években rengeteget megyünk hasonlóképp kettesben az Urammal. De a Vogel meghódítása még mindig a legszebb emlékeim között szerepel. :)

Szállásunk Stara Fuzina falucskában volt, így kiindulási pontunk is az volt ezen a napon. Autóval mentünk a Bohinji-tó délnyugati csücskében lévő kabinos felvonóhoz (bővebb információk: http://www.vogel.si/summer), ahonnét a felvonóval tettük meg a szintemelkedés nagy részét, így túránkat az 1540 m magasságban lévő szállónál kezdtük.
Mikor 2012-ben itt jártunk, számunkra meglepő volt, hogy a felvonó tetején sehol egy túratérkép, azt meg főleg nem jelölték sehol, hogy merre visz az út a Vogelre. Utólag visszatekintve nem tudtunk másra gondolni, csak hogy azért nem jelölték legfelül, hogy járatlan túrázók ne indulhassanak csak úgy neki az útnak, mert azért bizonyos szakaszokon nem volt könnyű terep. Az is fura számomra, hogy a honlapon még mindig nincs egy túratérkép, de sebaj. Mi azért nekiindultunk.

Kilátás a felvonó tetejéről a Bohinji-tóra (1540 m)

A Vogelt több irányból is meg lehet közelíteni. A leggyorsabb, ha a sípályák mentén haladunk rögtön, mi azonban először leereszkedtünk egy kis völgybe és csak utána kezdtük meg az utunkat felfelé. Kezdetben az út a sípályán vezet, majd egy menedékházat (Planina Zadnij Vogel 1432 m) elérve végre kisebb ösvényre fordulhattunk.

Szemben a Vogel csúcsa, felhőbe burkolózva

Planina Zadnij Vogel (1432 m)
A menedékháznál jelezték végre a Vogel irányát is, innét számítva 2 órás menetidővel, tehát elvileg a felvonó tetejétől olyan 2,5 óra alatt lehet eljutni a csúcsra.


Innét kezdve végig varázslatos táj vezetett. Kezdetben egy szép füves mezőn haladtunk felfelé, és ahogy az út is egyre meredekebb lett, úgy váltak az útviszonyok is egyre zordabbá, míg végül leginkább kőhordalékokon át kellett haladni.



Utunk első szakasza egy nyeregben ér véget (Vratca 1668 m), ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a Júlia-Alpok déli lejtőire.


Kilátás a déli lejtőkre

Ezt követően válik kalandossá az út igazán, ugyanis jól kiépített,de meredek szakasz következik, ahol korlátok segítségével haladunk tovább.



A kapaszkodó után már kevésbé meredek út vezet, a hegygerinc alatt haladtunk tovább, a sziklás terep azonban elég fárasztó a bokának.

Visszatekintve a hágó irányába

Keskeny út vezet a hegyoldalon

A Vogel csúcsának eléréséhez először túl kell haladni a csúcs alatt, majd a gerincen kell visszakapaszkodni rá. Gyakorlott hegymászóknak minden bizonnyal ez bemelegítő terepnek is kevés, mi azonban több helyen négykézláb mászva kapaszkodtunk, a szél ugyanis elég erősen fújt a gerincen, de ez a szakasz mindössze egy 15 perces út a kiírás szerint a Vogel.

Így kezdődik a gerincre vezető ösvény

Kilátás a Vogelről (1922 m) - távolban balra a sípályák és kiindulópontunk

Kilátás a Vogelről nyugati irányba

Miután leereszkedtünk a csúcsról, visszafordultunk és egészen a hágóig a korábbi utat követtük. Itt azonban nem mentünk vissza a völgybe vezető ösvényre, hanem jobb kéz felé, a hegy oldalába taposott és kiépített utat vettük célba, ugyanis indultunk tovább a Sija csúcsra (1880 m).

Balra lefelé az odaút, jobbra felfelé pedig tovább a Sija irányába megy az ösvény

Az első szakasz itt is kiépített volt, a sziklába fúrt vasrudakon kellett felmászni.



De ez csak egy rövidke szakasz, ezt követően ismét könnyebb terep következett, csodás kilátással.

Távolabb a Vogel csúcsa



A Sija csúcsára nem mondanám, hogy jelzett út vezetett, inkább a többiek után mentünk. Hivatalosan a térképen nincs is jelzés a csúcsra, ettől függetlenül meredeken, de fel lehet rá kapaszkodni.

Kilátás a Sijaról (1880 m)


Kiindulópontunk és célállomásunk: a kabinos felvonó teteje

Innét utunk a távolba is látható sípályák felé vezetett. Sajnos nem sokkal később felfedeztük, hogy az addig a távolban gomolygó fekete felhők egyre közelebb kerülnek, sőt, be kellett látnunk, hogy nehezen fogjuk megúszni a közeledő esőt.



Nos, nem úsztuk meg. :) De szerencsére az út látványosabb részét szép időben tehettük meg, a visszaút ugyanis gyakorlatilag vagy a sípályákon, vagy azok mellett vezetett. Nem ez volt a nap különlegessége, bá voltak benne meglepően szép, eldugott kis ösvények is, csak a szakadó esőben már nem vettük elő a fényképezőgépet.

kék: kabinos felvonó, piros: túraútvonal


Részletes túratérkép: http://www.hribi.net/zemljevid_poti.asp?id=588

ADATOK

Útvonal: Rjava Skala kabinos felvonó (1540 m) - Planina Zadnij Vogel (1432 m) - Vratca (1668 m) - Vogel (1922 m) - Sija (1880 m) - Rjava Skala kabinos felvonó (1540 m)
Szintemelkedés: 800 m
Táv: kb. 13 km
Menetidő: 5 óra

A kirándulás költsége:
kabinos felvonó díja oda-vissza: 13,5 EUR/fő (2015-ös ár, aktuális árak itt: http://www.vogel.si/summer/prices-and-info)