Hogy miért ide utaztunk? Természeti szépségeket kerestünk, és míg az Uram a tengerparthoz ragaszkodott, én meg a hegyekhez, hát valami kompromisszumot kellett találni. Így jutottunk el Montenegróhoz gondolatban. Azt hiszem, néhány google képkeresés után az ember már nem is gondolkodik azon, el akar-e ide jutni, vagy sem. Az ország ugyanis meseszép. Picit alapterületre ugyan (mindösszesen 14 ezer m2), és csak 600 ezeren lakják, ami nem is csoda ilyen vidéken, a terepviszonyok ugyanis nem túl kedvezőek.
Nos szóval, érdemes-e ide utazni? Mindenképpen. Semmi kétség, aki fogékony a természeti szépségekre, annak egyszerűen látnia kell ezt az országot. A tengerpartot is, és a hegyeket is. De - és ez fontos -, semmilyen körülmények között ne menjünk a nyári főszezonban (július-augusztus), hacsak nem szeretjük a hering módjára egymáson fekvő tömeget. Mi július utolsó két hetében voltunk, és bár jártunk már pár helyen (igaz, ritkán ennyire főszezonban, nem véletlenül), de ennyi embert egy rakáson még nem láttam. Mikor reggel kimentünk a strandra 10 órakor, akkor annyi hely nem volt a parton, hogy a napernyők és strandtörölközők között lesétáljunk a vízhez. Nemhogy strandolni és napozni... Emellett persze az utakon és az óvárosokban is nagy volt a tömeg. Persze más északabbra, a nem tengerparti területeken, a nemzeti parkokban. Ott azért nincs ilyen tömeg. De hát nyáron az ember csak a víz miatt is megy, nemde? :) Szóval, főszezon kizárva. De előtte/utána bármikor. :)
Mi a tengerparton kezdtük, először még Horvátországban szálltunk meg Molunatban 3 éjszakára, majd innét Petrovac lett a főhadiszállásunk szintén a tengerparton 6 éjszakára, majd végül a Durmitorban, Zabljak közelében töltöttünk 5 éjszakát. És mivel a tengerpart ennyire zsúfolt volt, a kényelmes lustálkodós strandolás helyett inkább kirándultunk (a 36 fokban). :)
-1. nap: utazás Budapestről Molunatba
0. nap: Molunatban pihenés a strandon
1. nap: Kotori-öböl, Herceg Novi, Perast
2. nap: költözés Molunatból Petrovacba, Tivat, Lustica félsziget (Lustica Peninsula)
3. nap: strandolás Petrovac közelében
4. nap: Sveti Stefan, Kotori-öböl, Kotor
5. nap: kajakozás a Skodrai tavon és autós kirándulás a torkolatnál Rijeka Crnojevica-ig
6. nap: strandolás a Buljarica Beach-en
7. nap: Lovcen, Njegos Mauzóleum, Cetinje és Budva
8. nap: utazás északra a Durmitor Nemzeti Parkba, Ostrog Monastry
9. nap: túra a Velika kali-ba és a Crno jezero-hoz
10. nap: Bobotov Kuk megmászása
11. nap: autós kirándulás a Durmitorban, Piva kanyon, Scepan Polje
12. nap: Tara kanyon
13. nap: utazás vissza Horvátországba néhány napos láblógatásra, hogy kipihenjük a montenegrói megpróbáltatásokat
Odaút: mi Horvátországon keresztül utaztunk, és mivel főszezonban, a szombati turnusváltáskor indultunk, sikerült potom 13 óra alatt eljutnunk Molunatba (ez Horvátország kvázi utolsó települése Montenegró előtt, ahol az első 3 éjszakát töltöttünk nyaralásunk alatt), ami borzasztóan hosszú út. Pedig elvileg időben ennek kellett volna rövidebbnek lenni, de kikaptunk néhány dugót, állt az autópálya, és persze 38 fok volt. Minden esetre ha a Kotori-öböl északi felére utazunk, szerintem érdemes erre menni. Ha viszont pl. a Durmitorba, akkor már megfontolandó a Szerbián át vezető út, bár mi erre nem jártunk. Utánakérdeztünk amúgy és eltérő válaszokat kaptunk, volt, aki azt mondta, semmi gond vele, van, aki pedig nagyon ellenezte a rossz minőségű és kacskaringós út miatt, a határátkelőkről nem is beszélve. Szóval, őszintén szólva nem tudom, melyik a jobb út. De inkább attól tenném függővé, ki hová utazik pontosan.
Olcsó/drága: persze, minden viszonyítás kérdése. Horvátországnál alapvetően talán olcsóbb, bár a bort például pofátlanul drágán mérték a tengerparton az éttermekben (3,5 EUR egy 1,75 dl-es kis üveg, folyóbor meg a legtöbb helyen nincsen), az ételek azért olcsóbbak. A szállást nehéz megmondani, mi mindenhol azt olvastuk, hogy még főszezonban is lehet a helyszínen találni, ez most nem volt annyira igaz. Alig volt 1-2 szabad apartman, és azok vagy a nagyon színvonal alattiak voltak nagyon olcsón, vagy az újabbak túlárazva. Készt tortúra volt találni egyet, mivel a tourist info-k nem tudnak szállásban segíteni, tourist office-ból meg elég kevés van, csak a nagyobb helyeken lehet találni. Mondjuk ez alapvetően a tengerpartra igaz, a hegyvidéken nem volt gond, ott a szállás is jó áron van és nagyjából minden más is.
Útviszonyok: Az utaktól én személy szerint féltem kicsit, viszont abszolút pozitívan csalódtam. Jól karbantartott, új utak mindenütt, a gondot csak az jelenti, hogy lévén az egész ország dimbes-dombos-hegyvidékes, egyenes szakasz igen kevés van. Tehát szerpentin utakból nem volt hiány, ráadásul a kisebb, nem főutak esetében ez egy-másfél sávnyi szélességű utakat jelent, amin a helyiek és a batár nagy luxusterepjárókkal közlekedő egyének száguldoznak, mint az őrültek. Aki nem bírja a kanyargós utakat, az ne Montenegrót válassza úticéljául. :) Mindn elismerésem az Uramé, aki ezt a két hetet végigvezette ilyen körülmények között. A helyiek közül néhányan akkor is előznek, ha szembe jön valaki. A Volkswagen pedig itt valóban népautó, ennyé régi típusú Golf tuti nincsen sehol máshol a világon, amivel száguldoznak ráadásul és okádják magukból a füstöt. :) De, ne feledjük, ez is egyfajta élmény. :)
Nylevtudás: nos, ha valaki emlékszik még orosz tanulmányaira gyerekkorából, minden bizonnyal hasznát veszi Montenegróban. A tengerparton és felkapottabb turista helyeken az angollal is jól lehet boldogulni, de északabbra az éttermekben már nehezebb a megértés és megértetés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése