Autós kirándulás Sveti Stefanba és a Kotori-öbölben: Kotor (Montenegró)

Petrovacból kiindulva első kirándulásunk Sveti Stefanba vezetett (az összefoglaló az egész nyaralásról itt olvasható). Odafelé már áthaladtunk Sveti Stefanon, és bár a főút nem visz be a településre, mivel mi itt is kerestünk szállást, biztosak voltunk benne, hogy vissza akarunk jönni.Igaz, nem voltunk elég felkészültek, mert nem olvastuk el az útikönyvet, így azt képzeltük, majd sétálunk egyet a csodaszép kis óvárosban ami a kinyúló kis félszigeten van a településsel szemben a vízen. Nos, tévedtünk. :)
 
Teljes megdöbbenéssel tapasztaltuk ugyanis az elegáns biztonsági őröket a félszigetre vezető, homokpadra épített gyalogúton. Mint kiderült, az egész egy szálloda. Utána elolvastuk az útikönyvben is, és hát valóban, Sveti Stefan fő látványossága bizony egy szálloda.
És habár a bájos óváros, amit mi elképzeltünk, nem is létezett, ennek ellenére érdemes ellátogatni Sveti Stefanban. Távolról is hangulatos ez a félsziget, és látványnak sem éppen utolsó. :)
Parkolni a felsőbb utcákon lehet viszonylag könnyebben és díjmentesen, innét nagyjából a félszigettel szemben lépcsősor vezet le a partra.

Sveti Stefan az autóútról

Ahol utunkat állták a biztonsági őrök

Bár hívogató lehet az itteni, a homokpad melletti két strandszakasz, de a látványért bizony keményen fizetni kell. Az egyik a szálló privát strandja, amit persze mások is használhatnak, ha fizetnek érte, kerek 75 EUR-t. Azt hiszem, ennyit még a kirstálytiszta kék víz, és a Montenegróban igen ritkának számító, tömegmentes strand sem ér meg. :) Persze a strandon mögötte fancy bárok sorakoznak.

De a másik oldal sem sokkal jobb, ott sávosan kell fizetni, minél közelebb vagy a tengerhez, annál drágább. De ez csak a félsziget melletti partszakasz, utána rendes szabadstrand van, csodás panorámával. :)

Ha szemben állunk a félszigettel, jobb kéz felé van egy kis kiemelkedő sziklaszirt, amire sétány vezet fel. A túloldalon ellátni egészen Budváig.

Ezt követően továbbhaladtunk ismét a Kotori-öböl felé, célállomásunk ezúttal Kotor városa volt. Kotor a belső öböl délkeleti csücskében fekszik, Budva irányából egy nagy alagúton át lehet autóval megközelíteni. Parkolóhelyet ne keressünk, egyszerűbb egy parkolóban megállni, 0,8 EUR óránként a díja. Kotorban nem igazán vannak strandok, amiért a turisták idelátogatnak, az maga a látvány, a magas hegykoszorú, több 1200 m feletti csúccsal, egyszerűen álomszép.
Kotor turistalátványossága maga az óváros,  amit az útikönyv úgy jellemzett, hogy itt hagyd magad elveszni és újra megtalálni a kis utcákban, és ez nagyon igaz. Mivel az óváros alapterülete igen kicsi, ezért nagyon hamar kilyukadunk valamelyik végén, viszont ezek a keskeny kis utcák, a felettük tornyosuló hegyek, a rengeteg templom, a kis tereken megbújó éttermek igazi élménnyé teszik az itteni tekergést.
Az óvárost kívülről városfal veszi körbe, egyik oldalról egy csatornával. Két kapun lehet bejutni, z egyik a nyugati (ez a kapu gyakorlatilag a főút mellett an, eltéveszthetetlen), másik a déli oldalán.

azt a cápát ott nem sikerült megértenünk :)

sétány az órváros mellett

És ha már itt járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki, hogy felsétáljunk az óváros feletti régi erődítmény (Sveti Ivan) romjaihoz. Az erőd falait már lentről, a sétányról is látni lehet, ahogy azt is, hogy a turisták küzdenek felfelé a 38 fokos hőségben. Mi sem tettünk másképp, bár hogy őszinte legyek, megmásztunk már egy-két csúcsot az elmúlt években, de így nem emlékszem, mikor kapkodtam utoljára levegő után, pedig ide lépcsősor vezetett fel - szám szerint 1200 lépcsővel. Hiába, a hőség sokat kivesz az emberből, a leleményes helyik meg útközben hűtőtáskából árulják az üdítőt és a vizet.


A feljárat valahol a nyugati szegletében van az óvárosnak, és fejenként 3 EUR-t kell fizetni a látványért. Egy tábla tanúsága szerint több út is megy fel, de mi a fő csapást választottuk, már csak azért is, mert épp elég köves volt ez az út is, rajtam meg nem épp túraszandál volt, szóval sziklát mászni kalapban és szoknyában annyira nem vágytam. :)
A felfelé vezető út egyébként jól karban van tartva, egy egy embernyi szélességű lépcső vezet végig az alacsony fal mentén, mellette ugyan van még hely, de az köves, nehezebb rajta gyalogolni és csúszik is egy kicsit. Ahogy felfelé haladunk, fokozatosan egyre szebb és szebb látvány tárul a szemünk elé, Kotor óvárosára, majd az egész öbölre. Maga az erődítmény egyébként 260 m magasan fekszik,ezt a szintet kell leküzdenünk a látványért cserébe. :)

az erődítménybe vezető útvonalak

 

Úgy az út első harmada után egy kis kápolnát találunk, a falak árnyékában megpihenhetünk pár percre, mert ezt követően az erődig nem lesz túl sok árnyék.

Ahogy egyre feljebb érünk, elérjük az erődítmény alsó határát. Habár lentről nem lehetett látni, de az erődítmény egy hatalmas"komplexum", nem csupán egy bástya vagy egy fal, hanem sok-sok épület együttese, igazából egy felső város.

 

És végül a megérdemelt kilátás és a fenti többé-kevésbé épen maradt épületek falai.

Lefelé persze már lényegesen gyorsabban lejutottunk, és egy fagyival jutalmaztuk meg magunkat. Sajnos ettünk elég rossz fagyit is Montenegróban, így ezt a fagyizót tudom ajánlani, rögtön azon a téren volt, ahonnét az út megy az erődbe, az egyik étterem mellett van kiállítva a pult.

Az erőd megmászásával még nem ért véget a napunk, mivel a lefelé úton meglepő módon az addigi teljes párából elkezdtek előtűnni a hegyek. Így úgy döntöttünk, megpróbálkozunk a Lovćenre (a part feletti legmagasabb csúcs, a híres fekete hegy) vezető szerpentin úttal, amit minden Montenegróról és Kotori-öbölről szóló leírásban emlegetnek.

Az autóút megtalálásához el kell indulunk Kotorból Tivat irányába, de még az alagút előtt, a benzinkút után jobbra lesz egy kis elágazás (mi elsőre el is tévesztettük), itt általában Lovcen-t írnak ki a táblákra. El kell haladnunk Trojica településig, eddig még kétsávos az út, és már idáig is nagyon szép kilátás nyílik a Kotori-öbölre. Trojica után azonban egysávossá válik az út (ami persze a helyieket továbbra sem gátolja meg a száguldozásban), kiálló kevés helyen van. Egy helyen Kotori-öböl külső öblére is rá lehet látni, fényképet itt nem készítettünk, mert délután lévén, teljesen szembe sütött a nap.

a képen az erődítmény is látható, bár nehezen kivehető, jól elbújik a sziklákon :)

Terveink szerint fel akartunk volna menni egészen a mauzóleumig, azonban nem várt akadályba ütköztünk: tűzoltók állták utunkat. Már délután, Kotorba érkezésünkkor is láttuk, hogy egy vékony, keskeny sávban füst gomolyog a hegyoldalban, és láttunk néhány, felfelé tartó tűzoltó autót is, de sajnos szerencsétlenségünkre a tűz (bár nem volt nagy kiterjedésű), fokozatosan felfelé terjedt,pont azon az útszakaszon, ahol a szeprentinút kanyarjai egymás felett haladtak el, így a tűz gyakorlatilag pont az út mellett égett. Gondolom, valaki okos kidobott egy csikket az autóból, mert egyértelműen látni lehetett, hogy a tűz az autóút mellől indult ki. :(
Az egyetlen szerencsénk a szerencsétlenségben az volt, hogy már elég magasan jártunk ahhoz, hogy csodás panorámában legyen részünk, így ha a teljes útszakaszt nem is sikerült megtennünk, feltehetően a leglátványosabb pontig eljutottunk.

Útvonalunk Petrovactól Kotorig és a Lovcenre félútig

ADATOK:

Útvonal autóval: Perovac - Sveti Stefan - Kotor - Trojica - Lovćenre vezető út - Petrovac
Megtett táv: kb. 110 km, ami elvileg tisztán 2,5 óra a google szerint, de a felső, szerpentines szakasz miatt ennél az időnél egészen biztosan többet kell autóban ülnünk
(Azzal azért számoljunk, hogy Budvánál mindig torlódás van, így mivel át kellrajta haladni, simán 15-20 perccel lassab is lehet az út ezen a szakaszon főszezonban)

A kirándulás költsége:
- parkolás Kotorban: 0,8 EUR/óra
- belépő az erődítménybe: 3 EUR/fő