A Bobotov Kuk megmászása (Durmitor, Montenegró)

Mikor még csak terveztük a montenegrói nyaralást (az összefoglaló itt olvasható), és beszélgettünk az Urammal arról, vajon elmenjünk-e a Durmitor Nemzeti Parkba, ő már akkor javasolta: másszuk meg a Bobotov Kuk-ot, ami a Durmitor legmagasabb csúcsa. Rákerestem a neten, és egyből mondtam a választ: nem. Még hogy én megint négykézláb másszak fel valahová, mint egy tiroli túránk során. Akkor megfogadtuk, hogy több ilyenre nem vállalkozunk, nekünk ez már túl veszélyes.
De ahogy megérkeztünk a Durmitorba (bővebb leírás a Durmitorról egy korábbi bejegyzésben),csak nem hagyott nyugodni minket a dolog. Elolvastam több leírást is, de végül a helyi tourist office-ban dolgozó lány győzött meg minket, aki megnyugtatott, hogy ugyan a végén van tényleg egy mászósabb szakasz, de amúgy egyáltalán nem vészes.
Így végül a kalandvágy nagyobb volt bennünk, hát második itt töltött napunkon nekivágtunk a Bobotov Kuk 2523 méteres csúcsnak. Három gyakori útvonal van, ahonnét meg lehet közelíteni a hegyet, az egyik a Fekete-tótól (Crno jezero), ez a leghosszabb is, 11 km, amit kb 5,5 óra alatt lehet megtenni. Ezt mi soknak ítéltük, így inkább a Durmitort délről-délnyugatról határoló szerpentin úton autókáztunk el egy darabon, és a Sedlo (1907 m) nyeregből indultunk, ahonnét elvileg 3,5 óra az út a csúcsra. Van egy még rövidebb útvonal, ami az úton kicsit tovább haladva indul, kb 3,5 km távolságra. Itt a táblára Skrka van kiírva, de a túratérképünk nem jelölte ezt a nevet külön, csak másnap láttuk, mikor ara autókáztunk. Innét elvileg 2,5 óra alatt lehet feljutni a csúcsra, de az útvonal kevésbé látványos.
Szóval mi maradtunk az arany középútnál, és azt hiszem, jól is tettük. Hihetetlenül szép volt az egész túraútvonal. Tervünk az volt, hogy a Sedlo nyeregből két út is vezet a Bobotov Kuk felé, egyiken odafelé, másikon visszafelé akartunk jönni. De úgy tűnik, az egyik, a nyugati ösvényt már nem jelölik, mert sehogy sem találtuk meg és ezzel nem csak mi voltunk így, hanem mások is.

Mivel A Sedlo nyeregben sokan megállnak, és sokan mennek innét túrázni, itt már nem úsztuk meg a nemzeti parkba a belépő kifizetését (előző nap sehol nem botlottunk parkőrbe :) ). A díj 3 EUR fejenként.

Sedlo (1907 m)

Szóval a nyeregből azonnal elkezdtünk emelkedni, hisz az előttünk álló sziklafal tetejére kellett feljutni. Először nem is láttuk, merre mehet az út, de végül egy hasadékban elég könnyen felmásztunk.

Felérve a meredély tetejére már sokkal könnyebb az út, füves, vadvirágos réten kell jó darabon haladni. A körülöttünk lévő hegyek látképe folyamatosan változik.

Visszetkintés a nyereg tetejére

Kevés séta után már meg is látjuk a célállomást, a Bobotov Kuk-ot. Mit ne mondjak, szép kis sziklatömb. :) Csalóka, mert egy elülső hegygerinc mögött van a csúcs, itt a képen kicsit olyan, mintha már ilyen közel lenne, de azért még odébb van.

Bobotov Kuk (2522 m)

Az út tehát lankásan a völgyben halad tovább, egészen addig az elágazásig, ahol majd a Bobotov Kuk felé kell elkanyarodni.

Az ott bizony hó

Időközben meglátjuk a híres Štit hegycsúcsot és annak különleges kőzetrétegződését. Fantasztikus látvány, ahogy mindkét oldalán, az északin és délin egyaránt csodás látványt nyújt. A délit Zeleni Pasovi-nak (Green Layers) hívják, míg a délit Šareni Pasovi -nak (Colorful Layers). (persze mi csak a délit láttuk, a másikról csak olvastunk.)

 Az út egy rövid szakaszon lejtősen halad az elágazásig, és útbaejtjük a Zeleni vir tavacskát. Így július végén alig volt benne víz. De néhol egyébként akadtak még hófoltok is itt fent.

Zeleni vir

Az út innét kezd izgalmassá válni, ugyanis  ettől kezdve folyamatosan emelkedünk, méghozzá meredeken. Néhol vannak láncok, de többnyire a sziklákba kapaszkodva, nagyokat lépve gyorsan leküzdhető a 300 m szintemelkedés. Visszatekintve a völgyre pedig egyre szebb a kilátás.

Az emelkedő tetején felérünk egy nyeregbe, 2351 m magasra, a Lucin és a Bobotov Kuk csúcsok közé. Innét már lenézhetünk a Fekete-tó irányába is.

Kilátás a Fekete-tó irányába

Már innét is lenyűgöző a látvány. Viszont innét már óvatosabban kell tovább haladni. A csúcsre vezető ösvény már az elején is keskeny, a legelején csúszós apró köveken kell feljutni, bár tudom, ez sokaknak nem jelent gondot, én azonban az ilyen apró kavicsos szakaszoktól kifejezetten tartok. Főleg lefelé, mert könnyű megcsúszni rajta. Akkor már inkább mászok. :)

Az ösvény a csúcs sziklatömbje alatt vezet el. Egyik pillanatról a másikra szemünk elé tárul a szomszédos völgy és a kb. 800 méternyi szinttel alattunk elterülő Veliko Škrčko jezero. Fantasztikus látvány és egyben rémisztő is, hisz ez a mélység ott van alattunk, csak pár lépésre az ösvénytől. De bár érdemes odafigyelni, itt maga az útszakasz még nagyon kényelmes, ha a tériszonyt le tudjuk küzdeni. :) Egy helyi túravezető arra figyelmeztetett minket, hogy az esetleg föntről lepotyogó apróbb kövekkel vigyázzunk, de mi semmi ilyesmivel nem találkoztunk szerencsére.

Alant a Veliko Škrčko jezero

És ahogy haladtunk tovább, lassacskán a fényképező gépet is elpakoltuk. Itt jött ugyanis a négykézlábas szakasz. De ez is végig ki van építve, van mibe kapaszkodni. Ha normális túracipő van rajtunk, nem lehet gond. De láttunk pár olyan turistát, aki  csúszós talpú sportcipőben, farmerben, gondolta felruccan a Bobotov Kukra. Köztük láttuk, volt olyan, aki ezen a szakaszon kicsit bepánikolt. Pedig abszolút biztonságos volt, csak figyelni kellett.

Mindemellett láttuk a másik végletet is: két hegymászó srác úgy ugrált a sziklákon, úttalan utakon felfelé, hogy nézni is félelmetes volt.

Persze a csúcson magyarokkal találkoztunk, sőt, még lánykérés is volt. :) Egyébként a csúcson lenni már elég komfortos volt, mert relatíve nagy területen lapos a csúcs maga. Kényelmesen le is tudtunk telepedni ebédelni, és hát a látvány,az lenyűgöző.

Kilátás a Bobotov Kukról délnyugati irányba

Kilátás délkeleti irányba

Kilátás északkeleti irányba, távolban a Fekete-tó

A Bobotov Kuk csúcsán

Sosem voltam még korábban olyan hegycsúcson, ami a környéken messze a legmagasabb lett volna. Valami lenyűgöző, az ember csak áll ott és nem bír betelni a látvánnyal.
Sokáig egyébként úgy tartották, ez Montenegró legmagasabb hegye, ám ez tévedés, mivel van az albán határ közelében három másik, magasabb csúcs. De ez semmit nem von le a szépségéből, mivel a csúcs körülötti hatalmas mélységek káprázatos látványt nyújtanak. Egyébként a Bobotov Kuk körül 95 km-es körzetben nincsen magasabb hegycsúcs, épp ezért ez a fantasztikus panoráma. 

Ez pedig a felfelé (és egyben lefelé is) vezető "út" utolsó szakasza.

Valahol erre vezet az út lefelé

Mivel nem találtuk meg visszafelé az elágazást (többen kerestük arrafelé, ahol a térkép jelölte), így végül ugyanazon az úton mentünk vissza, amerre jöttünk. De így is szép volt, a délutáni fényekben egészen másnak tűnt a táj. Még zergét is láttunk.

Ott vezetett fel az ösvény az út legelején

 

Útvonal Sedlo-tól a Bobotov Kuk-ra

ADATOK:

Útvonal: Sedlo (1907 m) - Uvita greda (2199 m) - Surutka (2082 m) - Zeleni vir (2028 m) - Bobotv Kuk (2522 m) - Zeleni vir (2028 m) - Surutka (2082 m) - Uvita greda (2199 m) - Sedlo (1907 m)
Szintemelkedés: kb. 950 m
Táv: kb. 10 km
Menetidő: a menetidő tisztán kb 6 óra, de megállókkal, kisebb szünetekkel kényelmesen megebédelve kb. 7-7,5 óra

A kirándulás költsége:
- 3 EUR/fő nemzeti park belépő


Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- a Veliko Škrčko jezero tó meghódítása, amit fentről, a Bobotov Kuk megmászásakor magasról megcsodálhattunk. Igazából az ide vezető út egészen a csúcsra vezető ösvény elágazásáig azonos, így a Zeleni vir-től kb. 1,5 óra alatt el is érhető, a csúcshoz hasonlóan.
- mindenféle leírás és csodás fotók a Durmitor hegycsúcsairól és útvonalakról: http://www.summitpost.org/prutas-south-durmitor/153681