A Lovćen A Kotori-öböl délkeleti csücske, Kotor felett magasodik. Épp ezért leggyakrabban Kotor településen tett látogatással szokták összekötni. Mi azonban picit másképp osztottuk be az időnket (az összefoglaló itt olvasható), no meg az erdőtűz is utunkba állt első alkalommal.
Még mindig Perastban lévő szállásunkról indultunk neki a Lovćen meghódításának, és úgy találtuk, ezt Cetinje felől tudjuk a legkönnyebben megtenni (Perastból Cetinjébe Budva érintésével lehet eljutni, Budvától pedig egy erős szerpentinút vezet fel a hegyre). A nagy hőség miatt nem akartunk túrázni, így a népszerű autós látványosság felé vettük mi is utunkat, a Njegoš Mauzóleum (Njegoš híres költő sírhelye) felé. Ez két irányból is megközelíthető, egyrészt, ha Kotorból sikerült volna felérnünk pár nappal korábban, akkor a Kotori-öbölből felvezető szerpentinút folytatásaként lehet ide feljutni, másrészt Cetinje felőle. Mi utóbbit választottuk, bár ebből sem sikerült a rövidebb utat megtalálnunk. Cetinjében ugyanis épp útépítés volt a főúton, így nem láttunk túl sok táblát, hát mentünk előre, Njeguši falu irányába, gondolván, ott lesz a mauzóleum is (a neve miatt, pedig utóbb kiderült, ez csak a szülőfaluja volt). Nos, tévedtünk, ugyanis átkeltünk a hegységen, és Njeguši egy kis falu, lent a csúcsokkal körülvett völgyben, nem pedig a mauzóleum a hegycsúcson. :)
De térjünk vissza a mi útvonalunkra. Cetinjéből tehát Njeguši felé haladtunk, csodás panoráma mindenütt. Az út egysávos (míg a mauzóleumhoz hivatalosan felvezető, Cetinjétől nyugati irányba induló, hivatalos autóút kétsávos), de alig találkoztunk autókkal, így nem volt vészes közlekedni rajta.
Cetinje az autóútról |
Kilátás a Njegošiba vezető autóútról |
Njegoši falucska a völgyben |
Mikor leértünk a faluba, és megkérdeztük, merre kell a mauzóleumhoz mennünk, jöttünk rá, hogy kerülővel érkeztünk ide. A falut elhagyva tovább kell haladni, egészen addig az elágazásig, ahol a Kotorból felvezető autóút is ideért. Itt kezdődik igazából a nemzeti park is, fejenként 2 EUR belépőt kell fizetni. Innét még keskenyebb autóút vezet felfelé, már kicsit erősebb forgalommal. Viszont egy-két helyről csodás kilátás nyílik a Kotori-öbölre. Sajnos aznap felhős volt erre is idő, és persze szokásosan párás is, így nem lehetett túl messzire ellátni.
Gyakorlatilag ebből az irányból meg kellett kerülni a magát a Lovćen csúcsát is, tehát "hátulról" érkeztünk a mauzóleumhoz. De az út itt is nagyon látványos volt.
Miután a főútvonal becsatlakozott Cetinje felől, hamar feljutottunk a mauzóleum parkolójához. Túl sok autónak nincs hely fent, sőt, az utolsó szakaszon már az út szélén sorakoznak az autók. Maga a mauzóleum a hegység második legmagasabb csúcsán fekszik, az 1657 m magas Jezerski Vrh. A hegység legmagasabb csúcsa egyébként a 1749 m magas Štirovnik csúcs.
A mauzóleumhoz 461 lépcső vezet fel, és valljuk be, a turisták többsége a kilátás miatt jön ide. Miután felmásztunk a lépcsőkön, kell fizetni 3 EUR belépő díjat fejenként, de ezt kár lenne kihagyni.
Indulás a parkolóból |
lent Njeguši falucska |
Njegusši Mauzóleum belülről |
Visszaúton sem a rövidebb utat választottuk végül, mivel az útikönyv ajánlott egy éttermet Njeguši faluban, gondoltuk, megnézzük. Nem bántuk meg, ilyen finom birkahúst még soha életemben nem ettem, a házi sajtot és sonkát is muszáj megkóstolni.
Konoba kod Radonjića |
Visszafelé megálltunk Cetinjében, ami régen Montenegró fővárosa volt. Őszintén szólva túl sok látnivaló itt nincs, turista is alig van, így szerintem csak akkor érdemes itt megállni, ha sok időnk van, vagy szeretnénk inni egy kávét (messze itt ittuk a legolcsóbbat egész nyaralásunk alatt).
Sétáló utca Cetinjében |
Hazafelé útba ejtettük még Budva várost is, mivel ez volt az utolsó napunk a tengerparton, most már ezt is meg kellett nézni.
Mivel sokszor elhaladtunk már a környéken, Budvát sok szögből láttuk már az autóútról. A várossal szemben van egy sziget is, egy hosszú homok nyúlvánnyal, ahová ki lehet menni strandolni.
Budva a távolból, a Cetinje felé vezető főútról |
Budva party városként él a köztudatban, rengeteg bulizó fiatallal. Nos, ez valóban így van. Az óváros nem túl nagy kiterjedésű, de hangulatos, bár nekünk kissé groteszk volt az utcákat a strandról betöltő, torzítottan kihallatszó zene.
Azontúl, hogy sétálunk egyet az óvárosban, efelmenni a városfalra. Bár persze nem olyan, mint Dubrovnikban (ezzel szokták kicsit nagyzolóan összehasonlítani), de szép a kilátás, és meglepő, ahogy a városfalon belül rejtett lugasokat, kerteket talál az ember. A citadellába is be lehet menni, de drágább is, és csak egy helyen van kilátás onnét, míg a falon végigsétálni sokkal látványosabb.
Parkolni mi viszonylag közel parkoltunk az óvároshoz, ha jól emlékszem, itt is 0,8 EUR volt óránként a parkolódíj. A strand itt is telis-tele van emberekkel persze, a part mentén pedig tele van olcsó büfékkel és fancy éttermekkel. Tömeg mindenütt.
Tengerpart déli irányban |
Luxusszálloda minden mennyiségben |
Yachtkikötő mögött az óváros |
Strand az óváros tövében |
A vársofalra a Citadella mellett a falig elhaladva tudunk eljutni, nem kell felmászni sem rá, gyakorlatilag egy szinten sétálunk amúgy is a fallal. Bal kéz felé lehet elindulni, itt szedik a belépőt is, 1,5 EUR fejenként. Elvileg fel lehet menni a Citadella másik oldalán is, valamelyik kis utcából, de azt nehezebb megtalálni.
Persze itt is a pénz az úr, az óváros melletti partszakasz egy része az egyik luxusszállodának van lekerítve. Azonban ha erre tovább gyalogolunk (az óvárostól északra), akkor egy kiépített gyalogúton eljuthatunk egy sziklákkal övezett kisebb strandra. Gyönyörű, de még este 7-kor is annyian voltak, hogy az már elviselhetetlen.
Kilátás az óvárosra a strandra vezető útról |
ADATOK:
Útvonal autóval: Petrovac - Cetinje - Njeguši - Lovćen - Cetinje - Budva - Petrovac
Megtett táv: kb. 165 km
A kirándulás költsége:
- 2 EUR/fő Lovćen Nemzeti Park belépő
- 3 EUR/fő belépő Njegoš Mauzóleum
- 0,8 EUR/óra parkolódíj
- 1,5 EUR/fő belépő Budva városfal
Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- túrázni a Lovćebe, ez sajnos kimaradt, de megérné itt körbenézni kicsit jobban is