Autós kirándulás és kajakozás a Shkodrai-tavon (Skadarsko jezero - Montenegró)

Az úgy kezdődött, hogy mikor terveztük a nyaralást, én kitaláltam, hogy kajakozni szeretnék a Kotori-öbölben. Én, aki még életemben nem ültem kajakban. És amúgy nulla karizommal rendelkezem. Aztán az Uram mondta, hogy kajakozhatunk, de ne az öbölben, hanem inkább a Shkodrai-tavon.
Nekem se kellett több, hát szaván fogtam. A Shkodrai-tóhoz (Skadarsko jezero) amúgy is el akartunk látogatni.
Nos, őszinte leszek, nem sikerült korán kelni. Ezért bár Petrovactól nincsen messze a Shkodrai-tó, mire megérkeztünk, elmúlt már 10 óra. Az odavezető út is nagyon szép, ks ízelítőt kapunk a tenger mögötti hegyvidékből.

A távolban elveszve a párábn a Shkodrai-tó

Célállomásunk Virpazar volt, ez a Shkodrai tónál a turistaközpont. Tele hiénákkal, akik már a parkolóban lerohanják az embert, hogy akar-e csónakázni és persze csaknáluk és csakmost és csakitt és a legolcsóbban. No, nekik nem szabad bedőlni. Érdemes a település főutcáján lévő standoknál tájékozódni inkább, vagy a tourist office-ban (itt ugyanis van), meg van utazási iroda is, ha jól emlékszem, többet is láttunk, de egyet biztosan.

Virpazar

Mi a tourist office-ban béreltünk kajakot, a két személyes óránként 5 EUR-ba került. Megkérdeztük, milyen útvonalakat ajánlanak, és több variáció is volt: javasoltak két strandot (kvázi egyet jobbra, egyet balra), illetve a túlparton egy madárrezervátumot. Mi ez utóbbit választottuk, amit oda-vissza 4 órás útnak mondtak. Persze adtak vízálló zsákot is, és ha kértünk volna, mentőmellényt is. Térkép az nuku, az ember mehet, amerre lát (kajakkal úgysem jutnál el egyhamar az albán határig, nem olyan pici tó ám ez :) ). Hát nekivágtunk. 11 órakor. Felhő sehol az égen. Mit is mondhatnék... Az Uram azóta is ezt a napot meséli elsőként, ha a nyaralásunk szóba kerül, hogy mert persze nekem kajakozni kellett a Shkodrai-tavon, nyáron 36 fokban. Azt már csak én teszem hozzá mindig zárójelben, hogy arról nem én tehettem, hogy 11-re értünk oda. :) De tény, hogy bár a vízhólyagok ellenére becsülettel eveztem én is, a feladat oroszlánrésze rá maradt, így nem csoda, hogy a legmelegebben (11-től délután 3-ig) tartó kajakozás kissé megviselte. :)
Hogy megérte-e? Szerintem mindenképpen, bár most így utólag már kicsit másképp állnánk a dologhoz, de erről majd később, az "Amit mi kihagytunk, de visszamennénk szekcióban".

Szóval a kajakot a személyi igazolványaink ellenében odaadták, fizetni utólag kellett, mivel órára ment a bérlés. A tourist office egyébként csak 5-ig volt nyitva, így legkésőbb addig vissza is kellett érnünk. Mivel strandolni nem akartunk, a madárrezervátum fel vettük az irányt. Virpazar egy nádas-lápos területen fekszik, itt a tavat még alig látjuk, így a kikötőből egyetlen út vezet kifelé a nádasból, nem lehet eltéveszteni. Az út viszont nagyon szép, kétoldalt nád, mellette mindenütt vízililiom (csak az időnként mellettünk elhúzó motoros csónakokkal kell vigyázni).

Innét indultunk

A kivezető út

Mikor kiértünk a nyílt vízre, mi egyenesen, kicsit jobbra haladtunk tovább, a túlpart felé. Bal kéz felé a híd van, ahol az autóút és a vasút átszeli a tavat, erre javasolták az egyik strandot, míg a másikat jobbkéz irányába, végig a nádas mellett.
A túloldalra átevezni kb. 1 óra volt, a táv nagyjából 4-5 km, de nehéz lenne pontosan megmondani. Szélcsendes idő volt, így hullámzás, sodrás gyakorlatilag nem volt. Mikor odaértünk, egy újabb vízi ösvényen haladtunk tovább, kezdetben a szárazföld irányába, de itt sajnos egy idő után rettenetes poshadt  szaga lett a  víznek, így visszafordultunk és egy másik ösvényen eveztünk tovább.

Találtunk egy kis kikötőhelyet a szárazföldön (itt ugyanis már rendes partszakasz volt, ahol tehenek is legelésztek), asztallal és paddal. Tökéletes ebédhelyszínnek bizonyult. :)

Visszafelé némi kerülővel mentünk, mivel még egy kis szakaszon továbbhaladtunk északra. Itt a távolban már ismét nádas borította a vizet, és vízililiom, és rengeteg madarat láttunk (igaz, elsősorban kacsákat). A visszaút szintén nagyjából egy óra volt, de a kitérővel, megállóval együtt kereken 4 órát töltöttünk kint a vízen.

De a Shkodrai-tónál tett kalandozásaink itt még nem értek véget. Bár elfáradtunk, egy frissítő sör és kávé elfogyasztása után tovább indultunk Virpazarból. Több útvonal is van, amit javasolnak a Shkodrai-tó környékén.
Volt, aki azt ajánlotta, autózzunk végig a tó mentén, az albán oldalon is, de ezt a javaslatot korán elvetettük, mivel Albániba már útlevél kell, nekem meg, mint kiderült, egyrészt lejárt az útlevelem, másrészt miután összeházasodtunk, nem csináltattam újat az új nevemmel (mindez persze mikor máskor derült volna ki, mint 1 nappal utazás előtt - mázli, hogy Montenegróba elég a személyi). :)Így ez az útvonal kiesett.
A másikról egy blogban olvastam (ezúton is örök hála!), és a képek meggyőztek róla, hogy meg kell néznünk, méghozzá egy kis, egy sávos mellékútról van szó, amely felvezet a tó legfelső szakaszához, egészen Rijeka Crnojevićaig.

Az út nagyon jól karban van tartva, ellenben azon ez nem segített, hogy csak egy autó szélességű. Ha valaki szembejön, akkor le kell húzódni, de ez szerencsére ritkán következik be, ugyanis kevés turista jár erre, inkább csak a helyiek. Cserébe ők őrült mód közlekednek. :)
Az út viszont álomba illő, eleve a meseszép a táj, de mikor időnként kibukkan a Shkodrai-tó, az lenyűgöző látvány. Még sosem láttunk ilyen tájat, a széles folyótorkolat, ami már félig-meddig maga a tó, mindenütt nád és vízililiom, és a vízből kibújó süveghegyek. Tényleg, mintha egy mese elevenedne meg, nem lehet vele betelni. A táv egyébként összesen kb. 25 km, de megtenni eltart egy órát is, ha megállunk közben fotózni. Kicsit kalandos így, de mindenképpen megéri a látvány miatt.

Kiltás az autóútról Virpazarra

Rijeka Crnojevićaban nem sok látnivaló van, igaz, innét is indítanak mind hajó- mind kajaktúrákat (erről majd a végén még írok).

Kikőtö Rijeka Crnojevića előtt

És emellett találunk a falu egyetlen látványosságát adó híd mellett egy kis lepukkant házikót, ami tulajdonképpen egy étterem. Nos, a külcsíny senkit ne tévesszen meg, ide be kell menni. A Lonely Planet ajánlotta, és bár ezzel már többször is befürödtünk sajnos, ezúttal nagyon hálásak voltunk. Igaz, csak hallevest ettünk, házi kenyérrel, házi sajttal, de ilyen finomat már nagyon régen ettem. Sajnos ebéd után voltunk, de még vacsorához nem voltunk elég éhesek, így halat nem rendeltünk, pedig jaj, kellett volna. Mikor a szomszéd asztalnál kihozták, csak úgy csorgott a nyálunk. :) Másuk amúgy nem is nagyon van, étlap sincs, a tulaj maga főz és mondja el a menüt szóban. Hiába, rajongunk az ilyen helyekért, ezerszer jobb, mint egy menő étterem. :)

Rijeka Crnojevića

Visszatérve a Shkodrai-tóhoz, mi itt még nem fordultunk azonnal vissza, hanem egy kis darabon elindultunk Podgorica irányába a "főúton" - ez már két sávos volt, bár továbbra sem túl széles -, mivel a leghíresebb kilátópont itt található, a falutól kicsit keletre.

Innét Cetinje, majd Budva érintésével mentünk vissza a szállásunkra Petrovacba. Bár látszólag rövidebb lett volna visszamenni azon az úton, amerre jöttünk, az egy sávos szerpentint nem vállaltuk be újra, az a 25 km azért nem olyan kevés.

ADATOK:

Útvonal autóval: Petrovac - Virpazar - Rijeka Crnojevića - Cetinje - Budva - Petrovac
Megtett táv: kb 120 km

A kirándulás költsége: 
- 5 EUR/óra kajakbérlés
- 2 EUR/fő nemzeti park belépődí

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- Habár élmény volt a Shkodrai-tó ezen szakaszán kajakozni, azért így utólag nem ezt javasolnám, mert elég kis területet lehet így bejárni. Akkor már inkább a motorcsónakos verzió. Ha pedig kajakozás, akkor inkább Rijeka Crnojevića felől csorognánk le a, mert hihetetlen látvány lehet a tóról ez az utazás. Elvileg vannak ilyen szervezett túrák, Rijeka Crnojevićból lehet indulni és visszavisznek elvileg autóval vagy kisbusszal. Ha ezt tudjuk, biztos ezt választjuk.
- A híd túlsó oldalán, a tó torkolat felőli részén sok tekintetben talán látványosabb csónakázni, itt vannak a kis süveghegyek. Ezt igazán csak fentről láttuk, az autóútról, illetve néhány nappal később, mikor északra tartva áthaladtunk a hídon.