Piva kanyon (Durmitor, Montenegró)

Montenegrói nyaralásunkat sokkal pihenősebbre terveztük eredetileg, de miután felutaztunk az északi hegyvidékre, a Durmitor Nemzeti Parkba (a Durmitorról részletesebben egy korábbi bejegyzsében írtam már, a nyaralásról az összefoglaló pedig itt olvasható), már világossá vált, hogy sokat nem fogunk már pihenni. Az első két napot túrázással töltöttük itt, de a Bobotov Kuk megmászása után beiktattunk egy autós kirándulásos pihenőnapot.
Célállomásunk a Piva kanyon volt, amely a Durmitor északnyugati részén található. A folyó dél felől egyenesen tart északnak, egészen Montenegró és Bosznia határáig, ahol is belefolyik a nálánál sokkal híresebb Tara folyóba (erről egy későbbi bejegyzsében még lesz szó).
Hogy miért érdemes ide ellátogatni? A lenyűgöző tájért, a Piva ugyanis a magas hegyek között 33 km-en át kanyarog.
De térjünk vissza magára az odaútra is egy kicsit, ugyanis nem véletlenül és nem csak a kanyon miatt vettük célba ezt a területet. Több helyen olvastuk ugyanis, hogy a Durmitort délnyugati oldalrol átszelő és szegélyező autóút csodás látványt ad az arra járóknak. Persze nem olyan, mintha gyalogosan bevetnénk magunkat a hegyek közé, de csodás ilyen közelről, kvázi "kívülről" szemlélni a hegyeket.
Ez a panorámaút Žabljaktól indul és gyakorlatilag Trsa településig tart, összesen 41 km hosszú és megszámlálhatatlan sok kanyar van benne. Gyakorlatilag végig egysávos az út, vagy hívjuk nagyon szűk két sávosnak. Túl nagy forgalom nincsen rajta, de mivel szinte végig beláthatatlan az út a kanyarok miatt, csak lassan lehet rajta haladni.
Mivel előző nap igencsak elfáradtunk a Durmitor legmagasabb hegyének megmászásában, ezért csak valamikor 10 után indultunk útnak.
Első megállóhelyünk előző napi kiindulópontunk volt, a Sedlo nyereg. Seblot követően ahogy kicsit lejjebb ereszkedik az út, van egy újabb turistaösvény, innét lehet elvileg a leggyorsabban feljutni a Bobotov Kukra. Mi ezután nemsokkal megálltunk tízóraizni és gyönyörködni a tájban. Autó, ahogy korábban már írtam, nem sok jár erre, a tehenek viszont előszeretettel kóricálnak az úton és az autó hatására többnyire eszük ágában sincs odébb menni. :)

Kilátás a Sedlo nyeregből

Innét indul a legrövidebb út a Bobotov Kukra

Az autóút mellől jó rálátunk a híres Prutaš (2393 m) hegyre is, amely a függőlegesen futó törésvonalakról híres (Bővebb információk a Prutas-ról: http://www.summitpost.org/pruta/154418)

Kilátás a Prutas csúcsára és a függőleges törésvonalakra

Ezt követően a nagy, hirtelen kimagasló hegycsúcsokat elhagyjuk és a táj kissé megváltozik. A csúcsok szépen fokozatosan ellaposodnak, egy idő után dimbes-dombos szakaszra érünk majd a távolban tűnnek fel ismét magasabb csúcsok.

A továbbra is kacskaringós úton elérjük Trsa települést majd innét nyugatnak tartva már alig 10 km és elérjük a Piva kanyont. Az autóútról a fák közül először csak egy-egy pillanatra tűnik fel a türkizkék víz. Az út mellett több helyen is van lehetőség lehúzódni, érdemes megállni fotókat készíteni erről a gyönyörű tájról.

A Piva folyónak ez a szakasza mesterségesen van felduzzasztva víztározónak, amit északabbra egy 220 m magas gát zár le. De mielőtt tovább haladnánk északabbra mi elautókáztunk Plužine településre, hogy a Piva tavat (Pivsko Jezero) lentről is megnézzük.

A település maga nem nagy szám, igazából ebédelni akartunk itt és nem volt túl egyszerű találni egy szimpatikus éttermet. Végül viszont egy bájos autentikus kis éttermet találtunk, sok helyi is volt és csodás konyhát vittek, ahol pisztrángot ebédeltünk és a helyi specialitásta a tejes-sajtos kenyeret (popara) illetve kukoricadarát (kacamak). Nem volt egy szép látvány, azért az íze sem volt a nagy csoda, de ha már itt járunk, érdemes megkóstolni.
Az étterem neve Restoran Sočica és nem olyan könnyű megtalálni, a Hotel Piva mellett ha leparkolunk, onnét a gyalogúton továbbhaladva érjük el. (Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Restoran-i-caffe-So%C4%8Dica-118193488320145/  ) Negatívum, hogy angolul nem nagyon beszélt a felszolgáló, de azért valahogy megértettük magunkat, rábökve az étlapra, ami legalább kétnyelvű volt , többé-kevésbé legalábbis).
Itt egyébként rettenetes hőség volt, így üdítő az étterem árnyas terasza. Az étteremtől gyalog egy kis ösvény vezet tovább, amin egy rövid séta után eljutunk újra a házak közé majd a vízpartra, ahol strand is van.

Ebéd után tovább indultunk a kanyonban északra egészen a határig, Šćepan-Polje településre. Utóbbi egyrészt határfalu, másrészt kiindulópontja a híres Tara rafting túráknak. Plužinetől Šćepan-Poljig az út 27 km, de megtenni kb egy óra, ha megállunk közben fotózni is.
Az leső szakasz a korábban már írt felduzzasztott rész, türkiz vízzel, ezt zárja le a 220 m magas gát. A duzzasztott tóban itt rengeteg pisztráng úszkál.

A gátról lenézve a táj teljesen megváltozik. Mivel mi nyáron voltunk, ekkor épp hogy egy kis patak csordogált odalent, de a látvány így is lenyűgözően szép. Itt egy hídon kell áthaladni a völgy fölött, sajnos itt viszont nem lehet hol megállni fotózni.

Az autóútról a kanyonba nem igazán lehet belátni az út alatt, és még csak félre se lehet húzódni az úton, megállni, hátha a fák között le lehetne pillantani. Ettől függetlenül az út így is látványos és egy mérnöki látványosság is egyben, összesen 56 kisebb alagutat vájtak ugyanis a sziklába, hogy az út itt haladhasson.

Az út végét gyakorlatilag a határfalu Šćepan-Polje jelenti. Falunak hívom bár nehéz annak nevezni, mivel semmi más nincs itt, csak a határállomás és néhány rafting tábor. Az utót leparkoltuk az egyiknél és elsétáltunk a Piva torkolatához, ahol belefolyik a Tara folyóba. A víz jéghideg és kristálytiszta.

Šćepan-Polje

 Mielőtt vissza indultunk volna, úgy döntöttünk, megpróbálunk elautókázni még egy szakaszon a Tara kanyon mentén is. A térkép jelzett erre egy kis auótutat. Érdekessége, hogy látszólag ki kellett lépni az országból, de még mielőtt átmentünk volna a túlpartra, jobbra lekanyarodik egy kis, egysávos út, ez vezetett a Tara mentén.
Sajnos a kilátással itt sem volt túl nagy szerencsénk, de azért néhány helyen le lehetett látni a folyóra. Igazából erre csak a rafting túrát szervezők járnak, az út mentén több rafting tábor is van. Néhány km után vissza is fordultunk végül.

Visszafelé úton végül a Piva kanyonban megálltunk nem sokkal a híd előtt, és bár szabálytalanul, de végül a hídon is megálltunk pár percre néhány fotó erejéig. Igaz, szerencsénkre alig volt forgalom ebben az időszakban.

Visszafelé úton a Durmitor Nemzeti Parkon keresztül továbbra is csodás a táj. Az esti fényekben pedig teljesen más volt a hangulatuk, mint odaúton. Este ráadásul egyre több helyen találkoztunk az úton békésen álldogáló tehén- és birkacsordával is. :)

Útvonal

ADATOK:
Útvonal autóval: Motički Gaj - Sedlo - Trsa - Plužine (Piva tó - Pivsko Jezero) - Piva kanyon -
Šćepan-Polje - Tara kanyon - Šćepan-Polje - Piva kanyon - Trsa - Sedlo - Motički Gaj
Megtett táv: 168 km oda-vissza

Bővebb információk a Durmitor nemzeti Parkról itt: http://www.summitpost.org/durmitor/152176
Bővebb információk a Piva kanyonról itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Piva_(river)