Agia Marinában található szállásunkból korán reggel indultunk. Habár a táv csak 60-65 km (Chaniából kb 75 km) innét Paleochoráig, ennek ellenére az út kb. másfél órát vesz igénybe, hisz át kell kelni a hegyeken. Az út viszont meglepően nagyon jó minőségű, autóval alig találkoztunk, minden bizonnyal sokan busszal közlekednek, az pedig a Samaria szurdok irányába másik úton halad. Sok útvonal vezet egyébként az északi partról nyugatra, nagyjából mindegy, melyiket választjuk.
Nekünk ezen az úton szúrt szemet először a krétaiak lázadása a turizmus ellen: az útjelző táblák mindenütt átlőve, leragasztva, átfirkálva. Eleinte nem értettük, de aztán az útikönyvben is olvastunk róla, és mikor egy pólóárusnál is az átlőtt tábla jött velünk szembe, rájöttünk, hogy ez egyfajta kréta jelkép is már. :)
Visszatérve a tájra: az viszont gyönyörű. A magasabban fekvő vidékeken zöld a növényzet, mindenütt olajfák, ami a tengerpart után jól esik a szemnek. Falvak ezen a vidéken nincsenek, csupán néhány ház, esetleg taverna. Egyszerűen gyönyörű.
Paleochrába megérkezve első feladat a parkolás. Túl sok hely ugyanis nincsen, kis szűk utcák, azok is tele vannak. Végül a falu kelti részében, a tengerpart közelében a sétány mellett tudtunk megállni.
Először csak a faluban indultunk el egy rövid kis sétára. Úgy gondoltuk, hogy körbesétálunk, aztán megmártózunk a tengerben. Legelőször is a fárasztó meleg autóút után egy kávét akartunk inni. Erre pedig nincs jobb helyszín Paleochorában, mint maga a várós főutcája, telis-tele kávézókkal és éttermekkel. Ezen áthaladtunk autóval is, de mint az útikönyvből megtudtuk, ez csak nappal lehetséges. Esténként az utcát lezárják és az autóút átadja a helyét az éttermeknek, az asztalok és székek ugyanis ilyenkor kikerülnek az utca közepére. Mi így napközben is nagyon hangulatosnak találtuk, tele színes épületekkel, semmi fényűzés, semmi luxusszálloda, pont ezért tetszett nekünk annyira. A hely egyébként hippitanyából nőtte ki magát, és ez valahogy még mindig érződik rajta: a közeli természet, az egyszerűség, a vad tenger.
Tovább haladva kelet felé a faluban eljutunk a kikötőbe. A látvány gyönyörá, a hosszú öböl mögött űláthatóvá válik a Kréta déli partjának lenyűgöző látványa, a magas hegyes-sziklás part. Az öbölben (Helikia Beach) végig éttermek persze. Itt van a kompkikötő is, számos turista ide érkezik vissza a Samaria szurdok túra után, illetve sok hajókirándulás is indul innét. A déli part szépségét ugyanis igazából hajóról lehet megcsodálni, mint erre később mi magunk is rájöttünk. :)
Egyelőre azonban továbbsétáltunk a félsziget csücske irányába és végig körbekerültük a régi erődöt (pontosabban annak romjait). Őszintén szólva ennek a sétának sok értelme nincs. A tengerparti étteremsor egy idő után elfogy, és nem marad más csak egy üres földterület és a tűző nap a betonon. Itt strandok sincsenek nagyon, még az elején akad egy-két kisebb öböl,a félsziget csúcsánál pedig a teherkikötőt találtjuk.
Az egyetlen dolog, ami miatt megérte körbesétálnunk, hogy visszaúton, csodás kilátás nyílik magára erre a másik, homokos tengerparti öbölre. Találtunk itt egy éttermet is, remek rálátással, muszáj volt egy kis pihentető fröccsöt innunk itt a nagy melegben. :) Az öblöt egyébként Pahia Ammosnak hívják.
Ugye, ezért a kilátásért megérte? :) Persze ehhez nem kell körbesétálni a félszigetet, elég, ha a tengerpartról felsétálunk egy keveset. :)
Mi ezt követően visszamentünk a kocsihoz, felkaptuk a fürdőruhát és úgy gondoltuk, mártózunk egyet ezekben a lenyűgöző óriási hullámokban. Bár én tartottam tőlük, gyermekkoromban egyszer maga alá temetett egy nagy hullám, és habár édesanyám fogta a kezem, végig, de rengeteg vizet nyeltem és az emlék még ma is élénk bennem. Így azzal a kitétellel mertem ezekbe a hatalmas, méteres hullámokba belemenni, hogy megígértettem az Urammal,el nem engedi a kezem. Őszintén szólva irigylem azokat, akik olyan jó úszók, hogy be mernek merészkedni a hullámokon túlra. Én a mártózás után minden esetre megfogadtam, hogy újabb 20-25 évig nem megyek hasonló hllámok közelébe. maradjunk tehát abban, hogy hacsak nem valakinek tengerparton edzett gyereke van. ez azért nem túl gyerekbarát partszakasz. És most még kicsik voltak a helyhez képest a hullámok, szóval csak óvatosan! A parton amúgy hihetetlen erős szél is fújt.
Ami egyébként megdöbbentő volt, hogy alig voltak itt. Rengeteg napozóágy sorakozott végig, de szinte mind üres volt. Nem tudom, ez minek köszönhető, lehet, ide is inkább kirándulóhajóval hozzák a turistákat, és helyben meg kevesen tudnak vagy akarnak megszállni. De szerintem pont ezért varázslatos is a hely. Nappal kevesen vannak, nincs az az őrjítő tömeg, és tény, hogy megvan a sajátos hangulata.
A mártózás után megettük a magunkkal hozott ebédet, és túraszandálra váltottunk, mivel a Lonely Planet-ben találtunk egy leírást egy közeli kis szurdokról és úgy döntöttünk, edzésképp a Samariára megnézzük. Ehhez úja át kellett haladnunk a falun, így ebben az újabb körben felsétáltunk az erőd romjaihoz is, ahonnét nagyon szép kilátás nyílt a tájra és a falura.
 |
| Paleochora keleti öble |
 |
| Paleochora nyugati öble |
Az útikönyv azt írta, hogy az út a szurdokhoz a kemping mellől indul. Kicsit megszenvedtünk vele, mire megtaláltuk a kempinget, de igazából egy autóutat kell keresni, ami a kikötő öböl keleti szélétől indul és Anydri (Anidri) település felé halad. A falucska kb. 5 km-re északkeletre található Paleochorától. Az út kezdetben a tengerparton halad, végig a kemping mellett, majd egy tábla jelzi bal kéz felé az utat.
Szerencsére az autóúton nincsen forgalom, és helyenként árnyékban halad, de többnyire mégiscsak napos, tehát vigyünk magunkkal sok vizet.
Anidribe érve megálltunk egy kis pihenőre az egyetlen étteremben/kávézóban, a Kafenio STO Scholioban . Itt sokan hűsöltek a hatalmas olajfa lombja alatt a teraszon. Bár mi nem voltunk éhesek, biztos megérne egy próbát a konyhája is. (a facebook oldalukon jobbnál jobb fogások fotóit láttam, meg persze ott a helyszínen is mások asztalánál: https://www.facebook.com/kafeniostoscolio) Az épület maga régen iskola volt.
A szurdokot nem táblázták ki túl sok helyen, először meg sem találtuk, de az étteremből kilépve felfedeztünk egy kis táblát, bár ez is inkább a strandot jelzi, mint a szurdokot. :)
Innét az út eleinte kicsit kalandos volt, először kerítések között vitt, utána egy nagy halom csővezeték mellett, így eleinte kicsit szkeptikusan szemléltük ezt a szurdokot. De az első kb. fél km után már valóban beértünk a völgybe és igazán szép kis út volt lefelé. Tavasszal biztos sokkal zöldebb itt a vidék, most ki volt teljesen száradva, de itt-ott azért felbukkant néhány leander bokor. :)
Itt egyébként kevésbé hullámzik a tenger, így gyerekekkel is ideális lehet, bár azzal vigyázni kell, hogy itt sokkal gyorsabban mélyül a tenger, mint Kréta északi partjainál.
És mire visszaértünk Paleochorába, már lezárták a főutcát az autók elől és kitelepültek az éttermek. Mi egy nem épp olcsó vacsorát ettünk az egyik öböl menti étteremben, majd visszaautókáztunk Agia Marinába.
Autóval megtett útvonal: Agia Marina - Paleochora - Agia Marina
Autóval megtet ttávolság: 125 km
Menetidő: kb. 2,5-3 óra oda-vissza
Túra távja: kb. 13 km
Túra útvonala: Paleochora - Anidri - Anidri Gorge - Anidri Beach - Paleochora
Szintemelkedés: kb. 200 m
Menetidő: Paleochorából Anidribe kb. 1,5 óra az út kényelmesen sétálva, a szurdokban lefelé 3/4-1 óra, a tengerparton vissza pedig szintén 1 óra, így összesen a teljes út kb 3,5 óra, egy kellemes kis megállóval a fenti kévázóban számoljunk inkább 4 órát a kis körútra.
További információk:
Leírás a szurdokról: http://www.destinationcrete.gr/en/gorges-crete/chania-gorges/anidri-gorge
Paleochora leírás: http://www.explorecrete.com/crete-west/EN-Paleochora-what-to-do.html
Paleochora térkép: http://www.explorecrete.com/crete-west/EN-Paleochora-map.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése