A krétai útileíráskoban mintegy kötelező elemként szerepel a Samaria szurdok. A Samaria szurdok Európa leghosszabb szurdokvölgye, Délnyugat-Krétán, a Fehér-Hegységben található. A szurdok 16 km hosszú, és az Omalos-fennsíktól lehet megközelíteni. Omalos településtől nem messze található a szurdok "bejárata" Xyloskalo-nál és délen a Ligúr-tenger partján, Agia Roumeli településnél ér véget.
A szurdok májustól novemberig látogatható, de nagy esőzés (tavasszal és ősszel), vagy a nagy hőség miatt nyitvatartási időben is lezáratják. Ha valaki meg akarja nézni ezt az egyedülálló szurdokot, több lehetősége is van. Ha valaki kemény túrázó, az vállalhatja, hogy kora hajnalban nekiindul, északi irányból déli irányba haladva oda-vissza megteszi a szurdoktúrát (persze ez fordítva is működik, csak mivel délről kizárólag hajóval lehet megközelíteni Agia Roumeli-t, ezért kizárólag akkor működik ez a túra, ha előző éjjel a településen éjszakázunk). Tehát a hardcore változat az oda-vissza túra 32 km, 1250 m szintemelkedés). A legyakrabban választott verzió az északról déli irányba tartó túra, hisz így nem kell megküzdenünk szintemelkedéssel, csak ereszkedéssel, és csak egy irányban kell végiggyalogolni a szurdokon. A legtöbb szervezett túra is ezt a verziót választja. De persze sok turista (főleg nyáron) nincs felkészülve 16 km gyaloglásra, így van egy könnyebb, rövidebb út is. Ebben az esetben hajóval lehet megközelíteni Agia Roumeli-t, majd onnét mindössze 3 km-t kell gyalogolni a híres "Vaskapu"-ig, ami a szurdok legszűkebb része (mindössze 3,5 m). Sőt, olyan változat is van, hogy ennek a 3 km-es távnak a nagy részét autó/kisbusz transzferrel tegye meg a látogató, de ezt már tényleg kicsit túlzásnak érzem. Igaz, a tikkasztó nyári forróságban nem mindenkinek való a gyaloglás, de akkor inkább maradjunk a tengerparton talán. Minden esetre van erre is lehetőség, nem árt tudni.
Mi azonban a köztes megoldást választottuk, az egy irányú túrát, északról délre. Korábban nem csomagoltam még túracipőt tengerparti nyaraláshoz, de ennél az útnál ez is eljött. :)
Ha már kiválasztottuk, melyik túrát szeretnénk megtenni, akkor is több lehetőségünk van, ezt milyen módon szeretnénk lebonyolítani. Természetesen ott vannak a szervezett túrák. A neten találtam Chaniából olyan verziót, ami gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint ha magunk oldjuk meg az utazást, de emlékeim szerint mikor ott voltunk, 70-80 EUR körül kínálgatták a kirándulást, igaz, mi nem Chaniában laktunk, lehet, ott több olcsóbb opció is van. Szóval a szervezett utak elvisznek az egyirányú, de a rövidebb túrára is, ez utóbbi esetben a déli tengerpartig busszal viszik a turistákat, onnét komppal Agia Roumelibe, ismét komp, majd ismét busz. Sokszor összekötik egy nagyobb hajókirándulással is, hisz a déli, sziklás tengerpart gyönyörű látvány a szinte elérhetetlen kis településekkel.
A szervezett út mellett ott a bérelt autó esete. Mi ugye béreltünk a teljes nyaralásra autót, de sajnos úgy találtuk a busz menetrend alapján, hogy olyan buszjárat nincsen, ami a szurdok bejáratához is visszamegy a déli tengerpartról este, csak olyan, ami más úton Chaniába megy közvetlenül. (Utóbb rá kellett jönnünk, hogy tévedtünk, minden bizonnyal a turisták igényeihez igaz oda a buszunk visszafelé is megállt a szurdok északi bejáratánál, így nyugodtan mehettünk volna autóval is oda).
Mivel azonban ezt sajnos nem tudtuk, úgy döntöttünk, hogy Chaniaból a menetrend szerinti buszjárattal utazunk a szurdok bejáratához, majd miután végiggyalogoltuk, komppal Sougia településre visszahajókázunk, onnét pedig busszal vissza Chaniaba. (A menetrend szerinti buszokról a helyi buszhálózat oldalán tájékozódhatunk: http://www.e-ktel.com/ - Chaniabl induló járatok: http://www.e-ktel.com/en/2-uncategorised/69-xania)
Mi a legkorábbi, 06:15-ös busszal indultunk, ha jól emlékszem, talán egy óra volt a busz út, az ára pedig 7,5 EUR fejenként (árlista itt: http://www.e-ktel.com/images/pdfs/PRICELIST_CHANIA.pdf)
A hajnali kelés persze nem volt egyszerű így nyaralás idején. Az autót nem messze a buszpályaudvartól hagytuk, szerencsére nem kellett fizetni az utcán. Elég alaposan utána olvastunk, hogy mi várható a szurdokban (hisz az ember nem gyakran indul neki egy 16 km-es túrának nyáron 35 fokban). Szerencsére mindenhol leírták, hogy a szurdokban 2-3 km-enknént van vízvételi lehetőség, mosdó és hasonlók, így vízből nem vittünk magunkkal csak 1-2 liternyit. Én nehezebben bírom a meleget, így úgy döntöttünk, elég lesz egy hátizsák, amit az Uram visz: került bele sapka (ez nagyon fontos!), naptej (szintén!), egész napra ennivaló (nekem ez a speciális diétám miatt létkérdés túrázásnál, így a szurdokban ugyan van egy hely, ahol enni is lehet, de én azért inkább a saját kaja vitelét ajánlom), víz, strandpapucs (ez több okból is javasolt: ilyen melegben 16 km után le akarjuk majd venni a bakancsot, plusz Agia Roumeliben lehet strandolni is), strandtörölköző és egy pulcsi, mivel írták az útikönyvben, hogy reggelente még hűvös lehet.
A cipőre visszatérve egy kicsit, én azért javaslom a könnyebb, nyári túracipőt, ha nem is bakancsot, mert a köves talaj egyrészt kikészítheti a bokát, másrészt könnyen belerúghatunk valamibe. Az Uram mondjuk túraszandálban nyomta le a távot, de ő erre kevésbé kényes, szóval embere válogatja. De egy rendes túraszandál a minimum és inkább túracipő/bakancs a javasolt.
De térjünk vissza a szurdokhoz magához. A légkondicionált buszban kivételesen nem volt szükség odaúton a hűtésre, alig hittünk a szemünknek, mikor a szurdok bejáratához közeledve a busz hőmérője 12 fokot mutatott. Azért nem kell megijedni, igaz, valóban jó hűvös volt, mikor kiszálltunk a buszból, de gyaloglás közben, főleg, hogy közben kisütött a nap, egyáltalán nem fáztunk és a levegő nagyon gyorsan melegszik, főleg, hogy a szint nagy részét az elején gyorsan leadjuk.
A szurdok 1250 m magasról indul, így az első, amit túránk során megcsodálhatunk, az a lenyűgöző táj, a magas, sziklás hegyek. A szurdok maga két hegycsúcs között húzódik végig (Avlimaniko 1858 m és Volakias 2115 m), egy patak vájta ki, ami ilyenkor nyáron persze már nem túl vad, éppen hogy csordogál, így nehéz elképzelni, hogy vájta ki a szurdokot. :) A szurdokot helyenként 500 m magas sziklafalak szegélyezik, és 150 m és 3,5 m között változik a szélessége.
Az út végig jól kiépített, az elején a hegyoldalban gyorsan ereszkedünk lefelé. Sok helyen védik a túrázókat a legördülő sziklák elől.
Az ösvény itt erdős tájon visz, eleinte még nem látjuk a patakmedret sem, illetve először csak egy kisebb mederhez érünk, a fő csapás akkor alakul ki, mikor keletről is összeolvad egy másik patakkal, ez jól látszik a google műholdas térképén.
Az út mentén egyébként folyamatosan táblák jelzik, hogy épp hol tartunk a túrán.
Ahogy egyre lejjebb érünk, úgy kezdünk kiérni a fenyőerdőből is lassan és a patakvölgyet is elérjük hamarosan.
Nemsokára elérjük a túra legnagyobb pihenőállomását, Samariat. Itt lehet enni is, viszont ennek megfelelően nagy tömeg volt itt, mire ideértünk. Mi kb. 2 óra alatt tettük meg idáig a távot, de tény, hogy nem siettünk túlságosan. :)
Itt találkoztunk a híres krétai kecskével, az un. kri-krivel is. Bár hivatalosan nagyon félénk állat, de persze a turisták kedvéért egészen biztosan ideszoktatták őket, mert ott sétafikáltak az ösvény mellett, sőt, még az ételt is elfogadják a kirándulóktól.
 |
| Samaria |
Samaria régen település volt, amióta azonban a területet nemzeti parkká nyilvánították, a lakosok kiköltöztek. Ez az egyetlen hely, ahol a szurdokban éjszakázni lehet. Néhány kőházat találunk itt és romokat.
Maga a szurdok innét kezdve válik igazán látványossá. A fölénk tornyosuló sziklafalak helyenként állítólag 500 m magasan, menet közben persze nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen magas lehet. De az egyre szűkülő patakvölgy a szinte függőleges sziklafalakkal lélegzetelállító látvány.
Szerencsére mikor mi jártunk itt, nem volt nagy tömeg. Bár mindenhol azt olvastuk, hogy nyáron is hatalmas tömeg van, de vagy azért, mert korán keltünk, vagy más ok miatt, de nem volt olyan vészes, a képeken is látszik, hogy azért nagyjából magunkban sétáltunk. Mi július közepén jártunk itt egyébként, szerencsénkre nem is volt 40 fokos hőség.
Helyenként a lenti táblákat helyezték ki, mi szerint ne nagyon ácsorogjunk egy helyben sziklaomlás veszélye miatt, amit nem nehéz elképzelni, ha az ember felnéz a meredek sziklafalakon. Ennek ellenére persze, ha már itt van az ember, nem rohan végig a szurdokon, főleg, hogy innét kezdődik a legcsodálatosabb szakasza, egyre szűkül a patakmeder, és egyszer csak elő is bukkan a föld alól a víz, ami persze jéghideg, és a partján már teljesen kellemes sétálni is.
Hamarosan ismét kiszélesedik a szurdökvölgy, de nem sokáig, itt ugyanis elérjük az un. "Vaskapu"-t, (Iron Gate, Sidiroportes). Itt a legkeskenyebb a szurdok, mindössze 3,5 méter. Egy rövid szakaszon egy kis fa hídon kell áthaladni, most persze nem volt túl sok víz, de tavasszal biztosan másképp fest.
 |
| Vaskapu (Iron Gate, Sidioportes) |
Innét ismét kezd kiszélesedni a völgy, és hamarosan elérjük a szurdok hivatalos, déli bejáratát is. A megfáradt vándorok itt már ehetnek-ihatnak kedvükre, vagy csak megpihenhetnek a vendéglő árnyékos teraszán.
Mi nem időztünk itt, a poros, száraz út után nem vágytunk másra, csak a hűvös szélre a tengerparton és a tengerre, no és persze, hogy végre levegyük a cipőnket (legalábbis én). :) A teljes útvonalból 12,5 km van itt már mögöttünk, és a köveken gyalogolni igencsak megterheli a bokát egy idő után, így egész üdítő (bár kevésbé hangulatos) innét az aszfaltozott úton haladni.
Ellenben itt már nincsen árnyék, így ez az utolsó 3 km nem épp a legkellemesebb séta, de már látjuk a célállomást és ez a lényeg. :)
 |
| Agia Roumeli |
A csodálatos, sziklákkal körülvett tengerpart szépségben nem marad el a szurdok mögött. A falu pici, néhány magánszállás, semmi nagy szálloda, kisebb éttermek és ennyi. A település kihalt volt egy kissé, mikor mi ideértünk, ahogy a tengerparti strand is. Béreltünk két nyugágyat, ittunk egy hűsítő hideg sört, ettünk az étteremben a strand felett és lefeküdtünk aludni egyet az árnyékba. :)
A tenger itt hirtelen mélyül, nagyok a hullámok is. Őszinte leszek, mi végül nem mártóztunk meg benne, a Paleochorai hullámok után én nem nagyon mertem, de persze nagyon sokan fürödtek. A szél itt erősebben fúj, a tenger is hűvösebb itt a Ligúr-tenger partján, de tényleg gyönyörű.
Amíg a tengerparton pihentünk és vártuk a kompot, szép kis tömeg gyűlt össze, így kompon bizony már tülekedés volt. Ennek ellenére sokan ülni szeretnének így a korlátnál még marad hely nézelődni, érdemes, a látvány ismét csak lenyűgöző.
A kompra egy kis jegyüzletben lehetett jegyet venni Agia Roumeliben. Az ára 16 EUR jelenleg (árak itt: http://www.anendyk.gr/pages/en/prices.php) Mi Sougia-ba mentünk a komppal, ez az Agia Roumeli-tól nyugatra fekvő első település. (Paleochora és Agia Roumeli között félúton)
 |
| Agia Roumeli a kompról, mögötte a Samaria szurdokvölgy |
 |
| Sougia |
 |
| Sougia |
A visszaútra a buszra kicsit már nehézkes volt jegyet venni. Egyrészt késve indult a komp, így nagyon féltünk, hogy az esti utolsó buszt lekéssük. Próbáltunk kérdezősködni, hol lehet egyáltalán buszjegyet venni és honnét indul a busz, de csak annyit tudtak mondani, hogy a pékség mellett, valami trafikféleségnél. Futottunk, nehogy lekéssük a buszt, bár feltételezem, hogy mivel még így is vártunk rá vagy 15 percet, nem veszik túl komolyan a menetrendet, illetőleg csak nem hagynak ott egy rakat turistát. :) És ahogy fentebb már írtam, a busz Omalos felé ment visszafelé, így jó sokáig tartott, mire Chaniába visszaértünk, olyan másfél-két óra volt az út. Sougiát megnézni így nem volt időnk, de az utolsó fotón látható, hogy nem elvetendő ötlet itt is eltölteni egy napot strandolással. :)
 |
| Samaria szurdok térképe |
ADATOK:
Túra útvonal: Xyloskalo - Samaria szurdok - Agia Roumeli
Túra távja: 16 km
Szinemelkedés: 1250 m (csak lefelé)
Menetidő: az útikönyvek szerint 4-6 óra végigsétálni a szurdokon, mi nagyon kényelmes tempóval, sokat fotózva a 6 órás menetidőt hoztuk.
Megközelítés: busszal Chaniaból (buszmenetrend és árak: http://rethymnon.com/TheBus-Bus-Service-Crete/timetabledet.php?line=3&lg=2), majd Agia Roumeliből komppal Sougiába (komp menetrend és árak: http://www.anendyk.gr/pages/en/prices.php), majd innét ismét busszal vissza Chaniába
A kirándulás költsége:
- buszjegy Omalosba: 7,5 EUR/fő
- szurdok belépő: 5 EUR/fő
- komp Agia Roumeliből Sougia-ba: 16 EUR/fő
- buszjegy Sougiaból Chaniaba: 7,7 EUR
Összesen: 36,2 EUR/fő (ha valaki Chaniaban száll meg, el tudom képzelni, hogy 40 EUR körül már szervezett utat is talál, mert én a neten találtam ilyet - igaz, találtam 80-ért is. Szóval érdemes körbenézni, egyénileg minden esetre ennél olcsóbban nem lehet megúszni)
Bővebb információk, leírások:
https://en.wikipedia.org/wiki/Samari%C3%A1_Gorge
http://kreta.vilagnezo.hu/helyek/profil/permalink:szamaria-szurdok-835/
http://kretasziget.hu/index.php/kreta-latnivalok/nyugat-kreta/szamariai-szurdok
