2014. május 15., csütörtök

Kirándulás a Mostnica szurdokhoz és Voje völgyben (Szlovénia)

Szlovéniai nyaralásunk 5. napján az előző napi túrát követően csak egy kis könnyű sétát akartunk tenni, így a közeli Mostnica szurdokot (Korita Mostnica, nevét a Mostnica patakról kapta) és Voje völgyet választottuk. Mivel a szállásunk Stara Fuzinaban volt, így gyalogosan indultunk útnak, de aki autóval érkezik, van egy nagy parkoló a szurdok bejáratánál. A szurdok a falutól északra található, a Bohinji tó északkeleti csücskében.

Ha jól emékszem, a belépődíj 2,5 EUR volt fejenként a felnőtteknek. A szurdok legeljén kevés séta után egy hidról tekinthetünk be először a szurdokba. A szrudok ezen részén a sebesen folyó víz csupán néhány méter szélesen vájta ki a sziklát, így közel 20 méterrel alattunk hömpölyög a víz magas sziklafalak között. A szurdok mindkét oldalán vezet ösvény, igazából mindegy, melyiket választjuk. A szurdok különlegessége, hogy az erős vízsodrás csodás alakzatokat formázott a sziklákból. Az egyik nevezetesség az un. elefánt szikla, mivel a vízmosta sziklatömb egy elefánt fejére és ormányára emlékeztet. A szurdokot övező sziklák sok helyen egészen világosak, így a víz néhol már-már lehetetlenül türkiz színű.


Később a patak bizonyos részeken teljesen kiszélesedik, máshol újra sziklás örvényekké válik. Sajnos a szurdok igazán vadregényes, magas sziklafalakkal övezett részeiba csak néhol, a hidakról lehet belelátni. A szurdok nem túl hosszú, attól függően, hogy mennyit állunk meg közben, oda-vissza kb. 1,5 órás programot jelent.





Az elefánt szikla

Később a patak bizonyos részeken teljesen kiszélesedik, máshol újra sziklás örvényekké válik. Sajnos a szurdok igazán vadregényes, magas sziklafalakkal övezett részeiba csak néhol, a hidakról lehet belelátni. A szurdok nem túl hosszú, attól függően, hogy mennyit állunk meg közben, oda-vissza kb. 1,5 órás programot jelent.

Mi a szurdok "végénél" nem álltunk meg, hanem tovább sétáltunk a Voje völgyébe, egészen a a Mostnica vízesésig (Slap Mostnica). A Voje völgye egy igazi kis gyöngyszem, körben magasodó hegyek, zöld rét, kis házikók, sok vadvirág.

Voje völgy


A völgy legvégében található a vízesés, sajnos itt sem volt sok víz, de ez az augusztusi hőség mellett nem is csoda.

Mostnica vízesés
A vállalkozó kedvűek persze még innét is tovább haladhatnak túrázni, bár innét már kevésbé lesz olyan kis lankás sáta, mint idáig. :)

Akik peig egy extrémebb kalandokra vágynak, azoknak itt a canyoning. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény, de hogy a víz milyen hideg lehet... :)

Canyoning a Mostnica szurdokban
kék: Mostnica szurdok, piros: Voje völgy

ADATOK:

Útvonal: Stara Fuzina - Korita Mostnica - Voje  - Slap Mostnica - Voje - -Korita Mostnica - Stara Fuzina
Táv: kb. 12 km
Szintemelkedés: kb. 250 m
Menetidő: 3,5-4 óra

A kirándulás költsége:
- Mostnica szurdok belépődíj 2,5 EUR/fő (2012-es ár)
Összköltség 2 főre: 5 EUR

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
Szívesen továbbsétálnánk legközelebb ezen az úton, de aznap nem így készültünk. 

2014. május 14., szerda

Autós kirándulás a Vrsic hágón át az Isonzó (Soca) völgyébe (Szlovénia)

Szlovéniai nyaralásunk második napján ragyogó idő ígérkezett, így úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, rögtön egy látványos kirándulásnak indulunk neki. Mivel ekkor még fáradtak voltunk, ezért az autós kirándulásra szavaztunk a méltán híres Vrsic hágón keresztül az Isonzó (Soca) völgyébe.

Szállásunk Bledben volt, innét indulva először autópályán, majd főúton haladtunk a kb. 40 km távolságban lévő Kranjska Gora városkába, ami híres üdülőhely és síterep Szlovéniában. Természetesen innét kiindulva is lenne hová kirándulni gyalogosan, mi azonban csak áthaladtunk rajta.
A cél ugyanis a híres Vrsic hágó volt. Eredetileg mi magunk sem tudtunk, milyen távolságig akarunk haladni a hágó túloldalán, a táj látványa vitt minket tovább és biztos vagyok benne, hogy még vissza is megyünk ide. :)

A Vrsic hágó Szlovénia legmagasabb hágója, melynek legmagasabb pontja 1611 m magasan fekszik. A hágót hadifoglyok építették az első világháború alatt, itt több emlékhely is található a hágó mentén, mi ezeknél nem álltunk meg. A hágóról bővebb információk a wikipédián találhatóak.

Az autóút keskeny, de szépen kiépített, de óvatosan lehet haladni, hisz rengeteg a biciklis is. Felfelé több helyen is vannak parkolók, mindenhonnét túrautak vezetnek a csúcsokra.

Megálló a Vrsic hágó elején
A hágó legmagasabb pontján nagy parkolót alakítottak ki, hogy aki kedvet érez, megmászhassa a közeli csúcsokat. Mi innét nem indultunk túrázni, hanem leereszkedtünk a hágó másik oldalán a Trenta völgyébe.

Vrsic, kilátás a hágó legmagasabb pontjáról (1611m)

Habár előzetesen nem terveztük, de a táblák iránymutatása szerint megálltunk az Isonzó (Soca) forrásánál. Először azt hittük, rossz irányba mentünk, mert egy egészen kis útra kellett letérni, de a sok parkoló autó meggyőzött minket róla, hogy jó helyen járunk.  Természetesen itt is egy hütte-féleség az, amit az iránymutatást adja: Koča Pri Izviru Soče. Az út az elején látszólag könnyű, ám a kezdeti könnyű séta félig-meddig hegymászásba vált át. A forráshoz vezető út legvégén a szikla oldalában kell haladni, ahol rögzített kapaszkodó segít a haladásban. Félősöknek minden esetre nem ajánlott. :) A forrás maga is meglepetés, nem csak az út. A szikla oldalában egy keskeny, ám annál mélyebb hasadék látható, amelybe felülről, a sziklából csepeg bele a víz. Persze a víz utánpótlása nem csak ebből a csepegésből jön, minden esetre érdekes látvány. Kicsit lejjebb egy kb. 10 méteres vízesés bukik alá, mi nem találtunk igazán jó helyet, ahonnét rálehet látni, de mondjuk kevés is volt a víz. A forrástól a völgyre és a tájra pedig gyönyörűen rálátni.

Út a Soca forrásához
Kilátás a Soca forrásához menet
Drótkötél segít az odajutásban
A Soca forrásának "bejáratánál"

A Soca forrása

A Soca forrásához tett kis kitérő után visszatérünk a főútvonalra, és itt is rögtön két láványosság fogad.Az egyik a Mlinarica szurdok, ami őszintén szólva nekem csalódás volt, mert többre számítottam. A tényleges szurdokba igazából nem lehet bemenni, csak a bejáratáig. Bár igaz, amikor mi voltunk, hatalmas volt a szárazság, itt is alig volt víz a patakban. A másik látványosság egy botanikus kert, de mi ezt sehogy sem találtuk meg. Igaz, a szurdokot is csak egy, az autóút mellett kitett tábla jelzi, az út szélén van csak parkolásra hely néhány autónak, tehát nem táblázták ki túlságosan. :)

A Mlinarica szurdokhoz vezető út
A Mlinarica szurdok (sajnos víz alig volt benne)
Ezt követően az autóút a bámulatosan kék folyómeder mellett halad. Itt megy a Soca trail névre hallgató túristaösvény is, amely a forrástól Trenta-ig halad 20 km hosszan. A folyót az út sok helyen hidakon keresztezi, igen látványos kirándulás lehet ez is, mi csak egy darabon sétáltunk itt. A Soca trail-ről itt található bővebb információ.


Soca trail
Soca
Soca, háttérben a Vrsic hágót körülvevő hegyek

Ami viszont meglepetés volt, és a túratérképen nem tűnt fel nekünk, az az ún. Soca Korita (szurdok), amit több helyen kis is tábláznak az út mentén, Soca falu környékén. Két része van, egymástól nem messze, egy keskeny szurdok, ahová időnként felülről nyerhetünk betekintést, ez a Mala korita, majd ezt követi a Velika korita, ami jóval szélesebb már. Sokan strandoltak itt, bár fürdeni csak a bátrabbak mertek, tekintve, hogy a víz még nyáron is jéghideg.





 A szurdokot követően van egy nagyobb leágazása az útnak déli irányban, ami a Lepena völgybe vezet be. Az út is gyönyörű, a völgy végéből kiindulva pedig túrautak vezetnek a környékre. Ami minket itt felcsigázott, az a Krnsko jezero festői tavacska, ami innét a legkönnyebben megközelíthető, a táblák 2,5 órás utat írtak.

Lepena völgye
Dom dr. Klementa Juga v Lepeni- innét már csak gyalogosan visz az út tovább

A Trenta völgyébe visszatérve továbbhaladtuk Bovec városáig. Itt felvonóval lehet felmenni a közeli csúcsokra, ahol a parkolóban lévő képek tanúsága szerint gyönyörű látvány fogad, de nekünk sajnos erre már nem volt aznap időnk. Egyébként is érdemes valószínűleg egy egész napot eltölteni itt is.
Bovec magasságában már kiszélesedik annyira a Soca, hogy ideális legyen raftingozóknak, így innét sok szervezett túra indul, ha valakit ez érdekel.

Boveci felvonó
Bovecnél mi visszafordultunk és indultunk viasza Bledbe. Az út oda-vissza kb. 200 km volt.

Bled-Bovec útvonal, kitérővel a Lepana völgybe
Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
Mindenképpen túráznánk a Lepena völgyéből kiindulva a Krnsko jezero-hoz, valamint a Bovec Kanin-nal felvonóznánk a hegyre és onnét tennénk túrákat. Egyébként Bovecből kiindulva is számos szurdokhoz és vízeséshez lehet kirándulni, érdemes lenne egyszer itt is eltölteni pár napot.

2014. május 13., kedd

Grossglockner Hochalpenstrasse (Ausztria 5 napos kirándulás 5. nap)

A méltán híres Grossglockner Hochalpenstrasse-t minden bizonnyal sokan ismerik, legalább névről. ausztriai kirándulásunk utolsó állomása volt ez, mivel délre, az olasz tengerpartra utaztunk tovább, így az panorámaúton áthaladva búcsúztunk a hegyektől. Kiindulási pontunk tehát ismét Weißbach volt, célállomásunk pedig Lignano.

A tényleges panorámaút ennél a távnál persze jóval rövidebb (bár meglepően hosszú, 48 km) és fizetős, amikor mi voltunk 30 euró körül volt emlékeim szerint az ár személygépkocsira, jelenleg 34 euró (pontos árak itt). Az útvonal nincsen egész évben nyitva, mivel a hó elzárja a hágót, de nyáron is könnyű ködös időben belefutni. Nekünk most szerencsénk volt, ragyogó napsütés kísért minket.
Elképzelhető, hogy a sok hajtűkanyart (egészen pontosan 36 db) nem mindenkinek a gyomra bírja, de egyébként is olyan szép a látvány, hogy érdemes időről-időre megállni a kilátópontoknál és körbenézni. Megközelítés tekintetében Zell am See-től délre, Bruck an der Grossglocknerstrasse (757 m) településnél kell a 107-es útra fordulnunk, ahol nem sokkal később elérjük a fizetőkaput.

Kilátás az útról

Az út innét kezdve egyenesen, azaz kanyargósan vezet, két helyen lehet és érdemes is letérni róla, ebből az első egy rövid kitérő, hogy "felkapaszkodjunk" az Edelweissspitze-re. Ezt a rutinos vezetők autóval, a kevésbé vállalkozó szelleműek gyalogosan tehetik meg, az út itt ugyanis majdhogynem egysávosra szűkül. Ez az autóút legmagasabb pontja a maga 2571 méterével és csodás kilátás tárul innét a szemünk elé minden irányban, ráadásul a panorámaút is jó szakaszon belátható.

Az Edelweissspitze-re vezető hajtűkanyarok
Kilátás az Edelweissspitze-ről (2571 m), a távolban a Grossglockner csúcsa (eléggé takarásban ugyan, de ott van :))

A másik letérő magához a gleccserhez vezet. Ezt se hagyjuk ki, lenyűgöző látványban és élményben lehet részünk. A letérő 9 km-es plusz út, és a végállomása a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe, ahonnét ráláthatunk a gleccserre.

Látogató központ a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe-nél (2369 m)
Ha van nálunk terepre való cipő, le is sétálhatunk a gleccser aljába, ez egy pár órás kitérő (lefelé kb. 30 perc, felfelé kb. 1 óra az sétaút maga), az út elég meredek is, de vétek lenne kihagyni. Az úton lefelé végig táblákkal jelölik, hogy korábban hol húzódott a jéghatár. Megdöbbentő, hogy mennyire visszahúzódott a jég az elmúlt ár évtized során. Félútig egyébként hegyi-vasúttal is le lehet menni, de még ennek az aljától is van mit sétálni bőven, és emlékeim szerint elég drága is volt, így aki bírja, inkább sétával tegye meg az utat.
A gleccser aljához érve olvadt, sáros gleccservíz tavak fogadnak, és először észre sem vesszük, hogy már a jégen járunk, hisz tele van hordalékkal. A jégre egy darabon lépcsőféleséget rögzítettek, hogy rá lehessen gyalogolni és ne csússzanak el rajta a látogatók. Bal kéz felé pedig felettünk magaslik Ausztria legmagasabb csúcsa, a Grossglockner, a maga 3798 méteres magasságával.

A Grossglockner csúcsa (3798 m)
Táblák jelzik, hol húzódott körábban a jéghatár (a távolban a kis pálcikák az emberek :))
Lépcsők a jégen
A gleccser
Olvadó jég

Az Alpenstrasse végét követően Heiligenblut (1301 m) falucskában érünk vissza a "civilizációba", a táj még itt is mesés persze, a faluban is érdemes egy sétát tenni, ami télen pedig kedvelt síterep is. A főútra Lienz-nél jutunk vissza.

Ausztriai utunk nekünk itt átcsapott olasz kiruccanásba, a sok hegy után egy kis tengerparti láblógatással. :)

Az utat persze oda-vissza is megtehetjük, ha nem körutazáson vagyunk, de mivel nem rövid és nem is könnyű terep, érdemes ennek megfelelően inkább táhaladni rajta és nem oda-vissza megtenni.
Weissbach-Lienz útvonal a Grossglockner Alpenstrasse-n át
ADATOK:

Útvonal: Weissbach bei Lofer - Zell am See - Bruck an der Grossglocknerstrasse - Edelweissspitze - Kaiser-Franz-Josefs-Höhe - Heiligenblut - Lienz
Táv: kb. 140 km Lienz-ig

A kirándulás költsége: 
- panorámaút 34 EUR/személygépkocsi (2014-es ár)
Összköltség 2 főre: 34 EUR

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
A panorámaút számos pontjáról indulnak a túrautak. Egyszer szívesen visszamennék túzáni ezekbe a hegyekbe, főleg a Grossglockner környékén. Néhány túraútvonal tipp (igaz, térkép nélkül) van fent az Alpenstrasse weboldalán is.

2014. február 18., kedd

Szlovénia egyhetes nyaralás - Júliai-Alpok - összefoglaló

2012-ben egy nyárvégi, 5 napos utazást tettünk Szlovéniában. Az út ismételten váltakozva hol autós, hol gyalogos kirándulásokból állt össze. Két helyszínen aludtunk, az első két éjszaka a Beldi-tónál, majd ezt követően 4 éjszakát a Bohinji-tónál. Ez a nyaralás szintén nagyonkedves a szívemnek, ugyanis az itteni egyik túránk mérföldkő volt az életemben: a Vogel megmászása volt az a túra, ami miatt a mai napig nekiindulunk kettesben a hegyeknek, és azt hiszem, ez már így is fog maradni. :)

Ebben a bejegyzésben az utazás beosztását ismertetem csak, az egyes élménybeszámolók ismételten külön bejegyzésben szerepelnek.

Augusztus elején voltunk itt és hihetetlen szerencsénkre szinte végig ragyogó napsütés és meleg fogadott minket.

1. nap: reggel indultunk kényelmesen Budapestről Beldbe, ahol a csomagok kipakolása, és egy pohár bor után nekindultunk egy rövid tó körüli sétának.

2. nap: autós kirándulás a Vršič hágón át az Isonzó völgyébe, egészen Bovecig. Sok apró megállással, kitérővel az Isonzó forrásához. 

3. nap: biciklis túra a Radovna és a Krma völgyében, este autóval átutaztunk a Bohinji-tóhoz, ahol a következő 3 éjszakára a szállásunk volt Stara Fuzina faluban.

4. nap: gyalogtúra a Koca pri Triglavski jezerih-hez

5. nap: kisebb gyalogtúra a Voje-völgyében és a Mostnica szurdokban

6. nap: a Vogel megmászása

7. nap: Vintgar szurdok és a Vrata völgy, majd hazaút

2014. január 2., csütörtök

Königsee (Ausztria 5 napos kirándulás - 3. nap)

Mivel a szállásunk a németországi Berchtesgaden "háta mögötti" völgyben volt, ausztriai oldalon, úgy éreztük, nem hagyhatjuk ki a Königseet a kirándulások közül, ami Németország talán legszebb tava. (az asuztriai kirándulás összefoglalója itt) Mivel a hegyeken csak gyalogosan lehet átjutni, autóval meg kellett kerülnünk észak felől a hegységet és úgy jutottunk el a Berchtesgadeni Nemzeti Parkba.
Weißbachból kiindulva mindösszesen 50 km választott el minket a célállomástól, ez egy kb. 1 órás autóút, mivel német oldalon az Alpenstraße kanyargós,ám annál látványosabb útvonalán haladtunk.

Útvonal Weißbach - Königsee, táv: 66 km

Az Alpenstraße-ról letértünk egy helyen, már német oldalon, hogy megnézzük a Hintersee-t, melyet korábban már a seisenbergklammi/weißbachi kirándulásnál is nézegettünk. A Hintersee bei Ramsau egy bájos alpesi tavacska, körülötte a hegyekkel. Igazi képeslap-látvány. :)

A tavon mi csónakáztunk egyet, pontosabban csónaknak álcázott vízibiciklivel tekertünk egyet a napsütésben. Emlékeim szerint nem volt vészesen drága, így megéri ezt a kis plusz befektetett összeget, hogy a tó közepéről élvezhessük a látványt.

Hintersee bei Ramsau



A csónaknak álcázott vízibicikli

Ezt követően továbbhaladtunk Schönau am Königsee felé. Természetesen tömeg volt, hisz a Königsee hatalmas turisztikai látványosság. Autóval érkezők 4 EUR-ért (2013-as ár) parkolhatnak egész napra a közeli parkolóban.
Elsőként a Jenner hegyre mentünk fel felvonóval (a felvonó elég lassú, kb.fél óra kell hozzá, mire felér, így akinek van ideje és energiája, javaslom, inkább gyalog menjen. Arról nem is beszélve, hogy jó drága is volt. Létezik kombinált jegy, (ez az ún. See-Gipfel-Ticket, bővebb információk itt), ami a felvonó oda-vissza + hajókázás a St. Bartholomä megállóig, ami 32 EUR. Mi azonban a tó végéig szerettünk volna eljutni, így külön jegyeket vettünk, emlékeim szerint még drágábban természetesen. :) 

A Jennerbahn weboldala: http://www.jennerbahn.de/de/koenigliches-bergerlebnis/

Az ára ellenére azonban mindenképpen megéri. Ha többi időnk van, természetesen gyalog is meg lehet tenni ezeket a távokat, mi azonban sajnos elég későn értünk ide, így visszafelé már az utolsó hajóval jöttünk (induláskor mindig nézzük meg, melyik lesz az utolsó járat visszafelé, nehogy lemaradjunk :)), amin természetesen jó tömeg is volt. :)

Szóval, visszatérve a Jennerbahn-hoz. A Jenner hegycsúcs 1874 m magasságával páratlan kilátást nyújt a Königsee-re és akörnyező helyekre. A felvonó tetejétől egy kisebb sétával tudjuk megmászni a hegycsúcsot, ami semmiképpen se hagyjunk ki, ha már itt járunk. Hütte természetesen itt is van a felvonó tetején, így a panorámateraszon élvezhetjük a napsütést egy pohár hideg itallal a meleg nyári napokon.

A Jennerbahn felső állomása
Kilátás a Königsee-re
Látkép az ösvényről
A csúcsra felvezető ösvény - minden szépen ki volt építve

Miután megnéztük felülről a tavat, hajóba szálltunk. A hajóutakból többféle változat is elérhető. Az egyik, ami St. Bartholomä-ig megy, ahol a híres kis hagymakupolás templomot lehet megtekinteni valamint sétálni. Mi tó legvégéig mentünk hajóval (Salet megállóhely), ahonnét tovább tudunk sétálni az Obersee-ig is, ami talán az egyik legszebb látványt nyújtja, ha választanunk kellene az itteni látványosságok közül. A kis tavat 1000 méter magas sziklafal zárja egyik oldalról.
A hajó menetrendek és a megállókról információk itt találhatóak: http://www.seenschifffahrt.de/koenigssee/fahrplan/anlegestellen/

A hajókázás nem túl gyors, de addig gyönyörködhetünk a látványban, viszont a tó és a hegyek felől hűvös szél fúj a tó felett, erre érdemes felkészülnünk.



St. Bartholomä
Salet kikötő

A kikötőtől könnyű terepen lehet elsétálni az Obersee-ig, valamint annak távolabbi végéig (kb. 45 p séta). Akinek van ideje, innét további sétával eljuthat a Röthbachfall 470 méteres vízeséséig is. Nekünk sajnos erre már nem jutott időnk, így csak a kis tavat néztük meg.

Obersee a Königsee felőli oldalról
Látkép a másik végéből
Röthbachfall madártávlatból
A kirándulás költsége:   
- Jennerbahn oda-vissza: 21 EUR / fő (ez jelenleg téli szezon ár, a nyári most nem volt publikálva)
- hajóút oda-vissza Salet kikötőig: 16,90 EUR / fő
- parkoló: 4 EUR / nap
Összköltség 2 főre: 79,8 EUR

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
A tó körül számos túraútvonal található, amelyek mindegyike gyönyörűnek ígérkezik. Szívesen túráznánk arra pár napot.
A túraútvonalak az alábbi online térképen is megtekinthetőek.