A tengerparti tömeg és forróság után (a montenegrói nyaralás összefoglalója itt olvasható) felüdülés volt megérkezni a Durmitorba. El sem hittük, mikor odafelé a hőmérő 18 fokot mutatott. Szállást a booking-on foglaltunk, és sok alternatíva közül válogattunk, mivel így nyár közepén azért nincs errefelé nagy tömeg. A
Durmitor a Dinári-hegység egy különleges karszthegysége (részletes magyar nyelvű leírás: https://sites.google.com/site/durmitorhegyseg/), északon és nyugaton a Tara és Piva folyók határolják. Durmitor-hegység alatt sok helyen csak a központi, magashegység részét értik a leírások, de a hegység maga jóval kiterjedtebb, csak persze kevésbé látványos. Mi sok területet bejártunk ezekből, gyalogosan a középső magashegységben tettünk túrákat, autóval viszont jóval nagyobb területet is bejártunk.
A terület turisztikai központja
Žabljak város, ahol szállodák, apartmanok és boltok várják a turistákat. Mit mondhatnék, semmi különös, igazából itt nincs semmi látnivaló, és igazából nem is túl szép helység. Viszont van benne egy nagy közért, néhány étterem és egy tourist office is. Így utólag kifejezetten jó döntésnek tűnik, hogy a szállást nem itt, hanem a közeli faluban,
Motički Gaj településen találtunk. (túl sok opció a környéken szállás tekintetében nincs amúgy, vagy Žabljak, vagy a környékbeli néhány kisebb település).
A falu mindössze egy utcából , pontosabban a Durmitort dél-délnyugati irányban körülhatároló kanyargós autóút mellé települt házakból sorából áll. Viszont szinte közvetlenül a hegy lábánál található, így gyakorlatilag úgy indulhatunk túrázni, hogy nem kell autóba ülnünk. Mi még sosem kirándultunk így, mindig messzebb találtunk szállást, ezért ez hatalmas élmény volt, hogy reggel csak felvettük bakancsot és mehettünk is. :)
Mivel az interneten kevés információt találtunk Durmitor túrákról, ezért első utunk megérkezésünk estéjén a helyi tourist office-ba vezetett, (Žabljak központjában, a közért mellett egy kis fabódé), ahol megkérdeztük, milyen túrákat javasolnak, mi hány óra távolság, stb. Ez alapján, meg a neten fellelt információk alapján terveztük meg az elkövetkező napok programját.
Első túránk tehát közvetlenül a szállásunkról indult, Motički Gaj-ból. Ezt a túrát egyfajta bemelegítő útnak szántuk, előtte jó pár hete semmit nem sportoltunk, így bemelegítésnek kicsit túl jól is sikerült, jól elfáradtunk benne. :) Viszont lenyűgözően szép út volt, és érdekes, hogy a tourist offic-ban a lány azt mondta, ez az út annyira nem különleges, hát nem tudom. Mi oda voltunk, meg vissza. :)
Tehát kiindulópontunk
Motički Gaj volt. Innét hivatalos turistíút nem vezet át az nyugatabbra haladó ösvényekre, ettől függetlenül a térképen jelölnek gyalogösvényeket. Mi az egyik ház mögött rá is leltünk egyre, eleinte persze nem voltunk benne biztosak, hogy ezt jelöli a térkép, de igazából részlet kérdés. A lényeg, hogy nyugati irányban haladjunk és előbb utóbb belebotlunk a jelzett turista útba. Innét már csak azt kell eldöntenünk, hogy jobbra, vagy balra haladjunk-e. :) Mi szerencsére eltaláltuk, hogy még jobbra, északi irányban kell tovább haladnunk, nem pedig a délebbre fekvő síközpont irányába.
A turistaútra kiérve hamarosan el is érünk az első elágazáshoz, itt térink rá igazából az igazi útra, ami a
Velika kali-ba (vagy
Velika kalica) vezet. Az út itt még erdőben vezet, a tájból sokat nem látunk. Az út egyenletesen, de szép lassan kezd folyamatosan emelkedni.
Hamarosan kiérütünk az erődőbl és itt szembesültünk vele, hogy bizony itt már a kétezeres hegyek lábánál járunk.
Ezt követően utunk egyenesen vezet tovább felfelé. Fokozatosan, ahogy feljebb jutunk kitárul elénk a völgy. Kezdtben még nem látni a végét, csak a két oldalról szegélyező sziklákat. Mi július második felében voltunk és minden telis-tele volt vadvirággal. Olyen döngicsélésben vezetett végig az utunk, hogy folyton attól félek, véletlenül rálépek egy méhecskére, annyian voltak. :)
Ha csak kisebb körtúrát szeretnénk tenni, itt elágazhatunk, és északi irányban átvághatunk a Veliki Meded gerincén. Innét útba ejthetünk egy szép kilátó pontot is, legalábbis a térkép tanúsága szerint, a
M. meded 2223 m magas csúcsáról.
Mi tovább haladtunk a völgyben. A terep könnyű, itt a szintemelkedés is kisebb, a hegyoldalban bandukolva bőven jut idő csodálni a tájat. Megdöbbenésünkre a völgy túlsó oldalán lévő csúcson is láttunk embereket, pedig nem gondoltuk volna, hogy oda fel lehet jutni.
 |
| A völgyet lezáró sziklafal |
 |
| Visszatekintés a völgy "bejárata" felé |
Nem kell egésen a völgy legvégéig elgyalogolni, a nyereghez előbb elkanyarodik az ösvény jobb kéz felé, északi irányba. Viszont érdemes picit tovább gyalogolni a
Bivak-hoz, azaz menedékházhoz. A térkép mondjuk úgy jelöli, mintha a menedékháznál lenne az elágazás, de azért még egy picit fel kell hozzá kapaszkodni. Bent nincs más, csak nlhány priccs, és pár rozsdás főzőedény.
 |
| Bivak, azaz menedékház |
 |
| A menedékház már jó messziről látható volt |
Miután a menedékháztól visszagyalogoltunk az elágazáshoz, viszonylagmeredeken kezd el emelkedni az út. Egy idő után eltűnik az ösvény,és toronyiránt kell felfelé haladni a virágos mezőn. :)
Miután felérünk a nyeregbe, szintén két utat választhatunk. Az egyik rögtön elkezd lefelé haladni,a másik pedig a Veliki meded gerincén halad tovább. Na erre az útra mondta a tourist office-ban a lány, hogy erre még a vezetők sem szeretnek senkit vinni, mert hiába jelölték a térképen, ez nem mezei turistaút. Azért a szép kilátás (és egy pazar ebédhelyszín) kedvéért mi elsétáltunk egy darabon, és nem sokkal Juzni vrh csúcsa alatt tartottunk egy kis pihenőt. A kilátás mesés volt, de innét már nem akartunk tovább menni, hisz ez csak a bemelegítő túra volt elvileg. És persze a beharangozása sem tette túlságosan csalogatóvá. :) A nyereg maga (
V. previja) egyébként 2145 m magasan van.
 |
| A Velika meded gerincén |
 |
| Juzni vrh (2228 m) alatt |
 |
| Kilátás nyugati irányban, a távolban a Bobotov Kuk |
 |
| Bobotv Kuk (2522 m) a távolban |
Innét az út hol meredeken, hol lankásan vitt lefelé. Az egyetlen nehézség a terepen, hogy helyenként apró kavicsos kőátfolyások vannak, amik eléggé csúsznak is, de amúgy nem vészes terep.
Következő "megállónk" egyy táborhely volt, egy kisebb, magasan fekvővölgybe leérve, a
Katun lokvice. Itt egy helyi ember sört és üdítőt árul egy faházból, és mellette pedig sátor táborhely van.
Az út innét egyenesen vezet lefelé, a
Crno jezero-hoz, azaz
Fekete-tóhoz. Az ösvény néhol beszűkülő völgyben vezet, a vége felé pedig már erdőben, kényelmes terepen.
Még egy elágazásba botlunk itt ütközben, az
M. mededre vezető út itt csatlakozik be.
 |
| Valahol ezen a kis sziklatömbön vezet át az út a Velika kali felé |
Igazából innét indul az erdei szakasz, és hamarosan eérünk a Fekete-tóhoz.
 |
| Crno jezero (Fekete-tó) |
Itt már rengeteg a turista, hisz ide autóval is el lehet jönni, voltak, akik fürödtek a tóban, vagy csónakáztak. Több kisebb kocsmaféleség is van a partján. Őszintén szólva bár ez az egyik leglátogatottabb hely a Durmitorban, én nem voltam annyira oda érte, semmi különleges. Minden bizonnyal a könnyű megközelíthetősége miatt ilyen felkapott. Sokan javasolják, hogy érdemes körbesétálni, de ez a tó inkább felülről lehet látványos.
 |
| Túraútvonalak a Crno jezero-tól |
 |
| Túraútvonalak a Crno jezero-tól |
Innét még várt ránk egy közel 2 km-es gyaloglás az erdőben levezetésképp, mire hazaértünk a szállásunkra. Mit is mondhatnék, bemelegítésnek egész jól sikerült ez a kis túra. :)
ADATOK:
Útvonal: Motički Gaj (1500 m) - Mioč poljana (1569 m) - Orin katun - Struga (1910 m) - Velika kali - Bivak - V. previja (2145 m) - Katun lokvice - Stari mlin - Crno jezero (1416 m) - Mioč poljana - Motički Gaj
Szintemelkedés: kb. 900 m
Táv: kb. 13 km
Menetidő: kb. 7 óra, megállókkal (tiszta menetidő kb. 6 óra)
