Túra a Koca pri Triglavskih jezerih-hez (Szlovénia)

Mivel a blog írásának ötlete ezen a kiránduláson fogalmazódott meg bennem, úgy döntöttem, ez is lesz a legelső bejegyzés. :)

Szlovéniai nyaralásunk során valahogy mindig spontán alakultak a kirándulásaink, nem volt egyik sem előre megtervezve. Épp ezért nem is kell hatalmas csúcshódításra számítani, ellenben egy rendkívül látványos és vadregényes kis túraútvonalba sikerült "belebotlanunk".
Szállásadónknak köszönhetően a kezünkbe került egy Triglav Nemzeti Park turistatérkép, ezzel felszerelkezve indultunk neki jó későn a napnak, hogy egy kisebb túrát tegyünk.

Kiindulási pontunk a Bohinji tónál Stara Fuzina falucska volt, hiszen itt volt a szállásunk. Innét autóval lehet bejutni a Voje völgybe. Autóval kezdetben a Mostnice (Korita Mostnice) szurdok irányába kell haladni. Itt a szurdokba indulók leparkolhatnak, aki pedig tovább szeretne haladni a völgybe, az eldöntheti, hogy gyalog teszi-e meg az utat, vagy egy 10 eurós útdíj ellenében inkább kocsival vág neki. Mi utóbbit választottuk, így egy szerpentinen felautókáztunk túránk kiinduló pontjához, a Pl. Blato (1147m) melletti parkolóhoz. Az autóút bár keskeny, de majdnem végig aszfaltozott (igaz, az elején elrettentésképpen egy szakasz csak kavicsos, de nem kell megijedni).

A parkolóig (már ha volt egyáltalán) mi el sem jutottunk, az út a végén kiszélesedett és ott álltak már sorban az autók, így mi is itt álltunk meg. Innét jelzések szerint másfél óra alatt lehet eljutni a Jezero na Planini pri Jezeru tóhoz, valamint az ott található menedékházhoz (1453 m).

(Ha valaki nem szeretne autóval utazni, akkor Stara Fuzinából 1 óra 45 perces túrával lehet eljutni a Jezero na Planini pri Jezeru-hoz.)

Az út könnyű, bár szinte végig emelkedik, de az ösvény széles, és nincsenek benne igazán meredek szakaszok, így bárki nekivághat. Mi ezt a távot szép, kényelmes tempóban, fotózáshoz meg-megállva 1 óra alatt teljesítettük.

Maga az ösvény nem túl látványos, mivel az elején gy sűrű erdőben kell egy kavicsos úton haladni, kilátásban nem nagyon van részünk. A vége felé azonban már egyre világosabb van, megjelennek a vadvirágok.

A tó azonban már annál impozánsabb, és aki nem akar nagy túrát tenni, az sétáljon fel csak idáig és szép időben töltsön el egy kellemes délutánt a turistaház teraszán ücsörögve. Étel-ital van.


Jezero na Planini pri Jezeru (1453 m)

És a hangulat fokozása érdekében hallgathatjuk a tehénkolompolást is. Ha azonban tovább indulunk, ahogy mi is tettük végül, keresztezhetjük a békésen kérődző tehenek és bikák területét is. :)

Mi eredetileg idáig terveztük utunkat, de mikor megláttuk, hogy elérhető távolságban eljuthatunk a Triglavi Hét-tó völgyébe (a férjem a szlovéniai nyaralás alatt végig a tavak meghódításával kacérkodott), akkor nekivágtunk. A táblák tanúsága szerint 2 óra 30 perc alatt el lehet jutni a hét tó közül az első háromhoz és az ott lévő menedékházhoz. Az úticél tehát a Koca pri Triglavskih jezerih (1685 m). A mi kényelmes tempónkhoz és a sok fotózáshoz a kiírt idő tökéletesen megfelelt.

Az út innét kezdve sokkal látványosabb. Az út továbbra is emelkedik, de több benne a viszonylag sík szakasz, ezért igazából nem fárasztó. Rengeteg vadvirág van az út mentén és itt-ott legelésző tehenekbe botlik az ember.

Utunk következő látványossága nincs is messze, ez a Planina Dedno Polje (1560 m). Itt szintén tehenek legelésznek, és a kis elszórt házikók igazán bűbájosak.

Planina Dedno Polje (1560 m)

Továbbhaladva elérkezünk egy kisebb fennsíkhoz, ahol egy elágazásnál dönthetünk, hogy melyik irányból szeretnénk úticélunkhoz eljutni.


Planina Ovcarija (1660 m)

Az egyik útvonal a hegyet és a sziklaletörést megkerüli, a másik pedig átmegy rajta. Utóbbi esetében a térképen jelölték kipontozva, hogy ez az útvonal egy láncos-kapaszkodós-mászós szakaszt is magában foglal. Mi úgy döntöttük, hogy a nehezebb szakaszt inkább hazafelé tesszük meg, és ez utóbb jó döntésnek is bizonyult, mivel így az igazán nehéz terepen felfelé kellett másznunk, nem pedig lefelé, ez pedig minden bizonnyal könnyebb és biztonságosabb is.

Mi tehát elindultunk a "kerülő" úton, ami egy idő után kiért a hegyek közül a hegyoldalba, és itt jobb kéz felé egy magas sziklafal, míg balra meredeken a hegyoldal várt ránk. Itt találkoztunk aznap immáron harmadszorra a teherszállító eszközzel, azaz a lovakkal. Mint a végén kiderült, így szállították abba a menedékházba a vizet és minden egyebet, ahová mi is tartottunk.

Ezen a szakaszon már nagyon szép a kilátás is. Sajnos nekünk elég felhős napunk volt aznap, így a távoli hegyek csúcsait nem láthattuk, de azért így is pazar volt a kilátás.

Miután a hegyoldalból visszajutottunk az erdőbe, egy utolsó rövid, kicsit meredekebb szakasz leküzdése után pedig megpillantottuk úticélunkat, a Koca pri Triglavskih jezrih-t és az első tavat. Lenyűgöző látvány volt, a háttérben a hegyekkel. Jobb kéz felé pedig meredek sziklafal zárta a tájt.

Koca pri Triglavskih jezerih

A táj tényleg lélegzet elállítóan szép, hihetetlen csend van mindenütt. A hazai erdőkhöz képest egyébként számomra furcsa volt itt, hogy alig van madárcsicsergés, épp ezért gyakorlatilag végig csendbe burkolózva tudtunk haladni. Mivel erre a szakaszra már csak azok jönnek, akik ténylegesen túráznak, kevesebb emberrel találkoztunk. A menedékházhoz megérkezve jöttünk rá, hogy erre főleg olyanok járnak, akik több napos túrát tesznek. A menedékház ugyanis szállást is kínál, innét pedig már könnyen megközelíthetőek a legfelső tavak. Ha valaki ez utóbbiakat akarja meghódítani, javaslom, hogy térjen itt nyugovóra. Ha jól emlékszem, akkor a szállás és a félpanzió 1főre 30 EUR volt, ami, ha számításba vesszük, hogy ide a vizet is ballonokban hozzák fel, érthető. Mi itt ebédeltünk végül, nincs sok minden, és nem csúcsgasztronómiát kell várni, de az éhes vándornak egy tál tésztánál, vagy egy jó levesnél nincs is jobb. Mindez pedig napsütésben, kint a teraszon fogyasztva, felejthetetlen kilátással.

A három tó közül a harmadik a ház mögött található, aki tovább akar haladni a felsőbb tavakhoz, erre kell, hogy elinduljon.

A Koca pri Triglavski jezerh-től meghódítható úticélok

Mi azonban visszafordultunk a pihenőnk leteltével, és úgy döntöttünk, hogy visszafelé a másik útvonalat választjuk. Mint korábban már írtam, ez valóban jó döntésnek bizonyult. Hirtelen ugyanis egy igen erős emelkedőn kell felkapaszkodni, a combizmaink itt dolgoztak rendesen. Ezt követően pedig, még mindig elég meredeken a hegy oldalában egy kőtörmelékes úton kell haladni, amin könnyű megcsúszni. Ezt követően pedig korlátok és egy-két lépcsőként lefektetett gerenda segítségével lehetett felkapaszkodni annak a sziklának a tetejére, ami a előttünk magasodott.

A szemben lévő szikla tetejére kellett feljutni

Visszatekintve a menedékházhoz

Ahol a sziklafal állja az utat - itt kezdődik jobbra fordulva a kiépített mászós szakasz

A láncos szakasz egyébként nem hosszú, és nagyon biztonságosan ki van építve. Az előtte lévő csúszós, apró köves szakasz számomra például riasztóbb volt. Egyedül arra kell figyelni, hogy a sziklák tövéhez érve az út jobbra fordul, amit ez egyszer nem jelöltek nyíllal, és mi például tévesen elkezdtük felmászni a szemben lévő sziklára, és mikor visszanéztünk, vettük észre, hogy a kiépített szakasz elfordult jobbra. Ezt leszámítva végig egyértelműen, jól láthatóan jelölték az irányt és az utat.


A szikla tetejére felérve meglepetésünkre egy dús növényzetű sík területre érkeztünk. Innét az elágazásig visszafelé kényelmesen lejtős utunk volt, ismételten rengeteg vadvirággal szegélyezve.

Stapce (1851 m)

Az elágazáshoz érve ismét más utat választottunk a visszaútra, mint amin odafelé haladtunk. Az út itt már kicsit járatlanabb volt, kövekkel "teledobált" domboldalakon haladtunk. Mivel más túrázóval alig találkoztunk, és már közeledett az este, egyszer még mormotákat is láttunk. Az út itt is vadregényes, néhol dimbes-dombos, néhol meg két szikla között kell elhaladni.

Az utolsó látványossága az útnak egy nyereg volt, a Planina Visevnik (1625 m). Az alkonyati napsütésben egyszerűen meseszép volt. Itt is volt kis menedékház, hogy enni lehetett-e, azt nem tudom, mert sietnünk kellett, hogy ne sötétedjen ránk, így nem ültünk le. De sört biztosan adtak, mert az ki volt írva. Szerintem szállást is lehetett itt kapni a kis házikókban. Tényleg bájos volt.

Planina Visevnik (1615 m)

Innét ismét kicsit sötétebb erdőben haladtunk vissza a Jezero na Planini pri Jezeru tóhoz, majd a legelső szakaszon vissza az autóhoz. Engem személy szerint ez az utolsó 45 percnyi szakasz fárasztott a leginkább, hisz itt kevés volt a látnivaló, és a köves úton lefelé az ízületek is nyikorognak már.

Az egész út a pihenőkkel együtt összesen 7 órát vett igénybe, ebből kb. 1 órányi pihenővel számolva. De mint az elején is írtam, mi igen kényelmes tempóban szoktunk haladni.

ADATOK

Útvonal: Planina Blato (1147 m), Jezero na Planini pri Jezeru (1453 m), Planina Dedno Polje (1560 m), Planina Ovcarija (1660 m), Koca pri Triglavskih jezerih (1685), Stapce (1851 m), Planina Ovcarija (1660 m), Planina Visevnik (1615 m), Jezero na Planini pri Jezeru (1453 m),  Planina Blato (1147 m)
Szintemelkedés: 800 m
Menetidő: 7 óra

kék: autóút - piros: odaút - zöld: visszaút