Gmunden, Bad Ischl, Hallstatt, Hochkönig Straße (Ausztria 5 napos kirándulás - 1. nap)

Mint az az összefoglalóban írtam, az 5 napos ausztriai kirándulásunk első éjszakájára Gmunden közelében foglaltunk szállást, ahová pénteken munka után indultunk, így másnap reggel többé-kevésbé kipihenten vághattunk neki a kirándulásnak. Ez a terület még Felső-Ausztriához tartozik.

Először is autóval bementünk Gmundenbe. A város központi részén szinte mindenhol fizetős a parkolás, így igazából teljesen mindegy, hol állunk meg. Érdemes a parti sétányhoz közel megállni.
Gmunden nagyon hangulatos kis városka, mivel a Monarchia idején kedvelt üdülőhely volt, így nekem mindig a Sissi filmek hangulatát idézi. :) A város a Traunsee északi partján fekszik, pont ezért ideális kiindulási pont a Salzkammerguti tóvidék bebarangolásához.
A területről, városokról stb. leírásokba nem bocsátkoznék, de a hivatalos honlapon érdemes nézelődni: www.salzkammergut.at.

Visszatérve Gmundenre: mi végigsétáltunk a tóparti sétányon egészen a híres kis kastélyig, ami egy aprócska szigeten áll a tavon, a szárazfölddel egy fahíd köti össze. A főtér körül számos kávézó és étterem található, szép idő esetén ne sajnáljuk az időt leülni és nézelődni, mi is ezt tettük. :)



távolról nem is látni, hogy a kastély egy szigeten van

a tóparton sorakozó villák

tóparti sétány

 

a városháza és a híres gmundeni kerámiaharangok

Napokat el lehetne tölteni Gmundenben és a környéken, de nekünk csak pár óránk volt és indultunk is tovább. Ha jól emlékszem, az utolsó képen látható hegyre felvonóval fel is lehet menni, de ebben így 3 év távlatában már nem vagyok biztos.

Gmundenből elindulva a következő szálláshelyünk (Weißbach) felé vettük az irányt, de közben igyekeztünk minél szebb útvonalon haladni. Így dél felé haladva végigautóztunk a Traunsee partján, majd nem sokkal később megérkeztünk Bad Ischlbe. A város szerintem senkinek nem kell bemutatni. :) Itt szintén csak sétálgattunk egy keveset a városban, valamint a Sissi filmekből oly jól ismert kastély parkjában (belülről ilyen szép időben nem akartuk megnézni a kastélyt).
Parkolási szempontból a központtól kicsit messzebb, a patak túlpartján álltunk meg, így nem kellett parkolási díjat fizetnünk.

Ezt követően szintén dél felé haladtunk egészen a Hallstatti tavig. Az idő szűke miatt nem álltunk meg Hallsatt városban, de aki teheti, annak mindenféleképpen megér egy kitérőt, mert valóban álomszép. Mi az autóút mentén azért elkaptuk egy pillanatra egy fotó erejéig, mielőtt továbbhaladtunk volna. :)

Hallstatt madártávlatból

 

Utunk egy darabig még tovább haladt dél felé egészen Bischofshofenig, ahol nyugat felé fordultunk. Igazából a gyorsabb útvonal, ha valaki egészen elmegy a 311-es útig és a szélesebb folyómederben halad. Mi azonban a Hochkönig Straße-t választottuk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Hiába volt lassabb, a kilátás mindenképpen megérte, hisz végig a hegyek között haladtunk. Az út elég kacskaringós, de a hegyek között ez nem meglepő. :)

látkép a Hochkönig Straße-n haladva

Maga a Hochkönig Straße egy 75 km-es szakasz, ami Bischofshofen és Saalfelden között húzódik. Tényleg megéri a kitérőt, álomszép útvonal.

Saalfelden után északnyugat felé haladtunk tovább, és így értük el aznapi célállomásunkat és szálláshelyünket, Weißbach bei Lofer települést.

Ausztria 5 napos kirándulás - összefoglaló

Személyes okok miatt ez a kirándulás-nyaralás számomra az egyik legkedvesebb. Még 2009-ben tettük meg ezt az ausztriai kiruccanást, a végén egy kis pihenéssel az olasz tengerparton.

5 napot töltöttünk Ausztriában, Salzburg tartományban. A szállásunk első éjszaka Gmunden mellett volt, a többi napon pedig egy Weißbach nevű kis faluban, innét tettük meg autós és gyalogos kirándulásainak csillagtúra-szerűen. Mivel ezt követően az olasz tengerparton töltöttünk 3 napot, így utolsó az 5. nap maga az utazás volt Olaszországba, de természetesen a gyönyörű Großglockner hágón keresztül.

Ebben a bejegyzésben csak magát az útvonalat tüntetem fel, az egyes napok leírásai, élménybeszámolói külön bejegyzsében fognak szerepelni.

0. nap: Budapestről indultunk autóval munka után, így ez a nap csak arra szolgált, hogy közelebb jussunk a célállomáshoz és hogy az utazással ne menjen el feleslegesen egy délelőtt. Éjfél körül érkeztünk így Gmunden városka melletti szállásunkra.

1. nap: séta Gmundenben, majd autóval átmentünk Bad Ischlbe, ott a Sissi kastély parkjában egy kis séta után továbbindultunk Weissbachba, ahol az elkövetkező 3 éjszakára volt szállásunk.

2. nap: a szállásunk mögött található Seisenbergklammot néztük meg, majd a szurdok végétől egy kisebb sétát tettünk a környező hegyekben. Mvel aznap hatalmas hőség volt, végül a szomszéd falu strandján kötöttünk ki. :)

3. nap: kirándulás Németországba a Hintersee-hez és a Königsee-hez.

4. nap: ez volt a legcsodálatosabb nap, elautóztunk, majd felvonóval felmentünk a Weißsee gleccserhez és tavakhoz. Hazafelé megálltunk egy kávéra Zell am See-ben.

5. nap: a Großglockner hágón áthaladva Olaszország irányába haladtunk és ezzel zártuk az ausztriai kirándulást.

A Csóványos meghódítása Királyházáról indulva

A korábban már említett Börzsönyi hétvégénk második napján tettük meg ezt a túrát. Igazából lehet egész napos, de fél napos is, attól függően, hogy hogy haladunk. A menetidő alapján inkább egy fél napos gyalogtúra, de ha szép az idő és nem sietünk, kitölti az egész napot.
Eredetileg Kemencéről akartuk megmászni a Csóványos, de minekutána az első napon sikerült a kis séta helyett egy közepes túrát megtennünk (csak itthon jöttünk rá utólag, hogy ez az első kis túra nagyobb volt, mint a Csóványosra felkapaszkodni Királyházáról) és a mindenféle boka- és térdproblémáink miatt nem vállaltuk a hoszabb távot.

Kiindulási pontunk Királyháza volt, a cél pedig a Börzsöny legmagasabb csúcsának, a Csóványosnak a meghódítása. Királyházára elméletileg kocsival nem lehet behajtani, mivel az autóutat csak azok használhatják, akik Királyházán szállnak meg.Viszont Kemencéről biciklivel is eltekerhetünk ide, mivel nem megterhelő az útszakasz, ellenben kifejezetten gyönyörű.

Szóval Királyházáról (357 m) indultunk. A táblák jelzése szerint 2 és félóra felfelé az út, ami nagyjából reális. Mi 3 óra alatt értünk fel durván, de közben többször megálltunk napozni kicsit a szép időben.

Az út kezdetén a patakvölgyben haladtunk egy kellemesen lankás szakaszon.

Egy idő után kettéágazik az út (ide csatlakozunk majd be visszafelé is) és mi jobb kéz felé mentünk, átkelve a patakon.

a befagyott Rakottyás-patak

Ezt követően elkezd emelkedni az út, az elején egy meredekebb szakaszon kaptattunk felfelé, ezt követően enyhül az emelkedő. Mivel mi kora tavasszal jártunk itt, a magas fák ellenére is lehetett körben látni, hogyan emelkedünk a környező hegyek fölé.

Az emelkedő végén felértünk a Nagy-Mánára (707 m). Itt egy hangulatos kis tisztás várt minket a csúcson, tökéletes a tízórai elfogyasztására és egy kis pihenésre. A kilátás egyszerűen gyönyörű.

Kilátás a Nagy-Mánáról

Ezt követően elhagyjuk a Nagy-Mána-bércet, és a gerincen kicsit leereszkedünk, majd a Sasfészek-bércen haladva ismét emelkedünk. Ekkor értük el a hóhatárt.

elértük a hóhatárt :)

A havas, kopár erdő különleges hangulatot kölcsönzött az útnak. Így jutottunk fel végül a fokozatos, enyhe emelkedőn a Csóványosra.
A kilátóba nem mentünk fel, így a kilátást nem tudtuk lefotózni. A Királyházáról a Csóványosra vezető útvonalon alig találkoztunk túrázókkal, Diósjenő felől azonban már jóval nagyobb volt a "forgalom".

Csóványos (938 m)

Lefelé úgy döntöttünk, hogy egy másik útvonalon haladunk. Itt őszintén szólva az elején megküzdöttünk, mert a hóban az ember sokszor automatikusan halad a lábnyomok után. És egy helyen bizony nehezen lehetett észrevenni a jelzést, hogy hol kell balra kanyarodni, hát mentünk az előttünk lévő lábnyomok után. Amik egyszer csak elfogytak. :) Szóval csak óvatosan, a Csóványosról lefelé a piros jelzés az elején egy kicsit kusza erdőben halad. :)

Az út lefelé erősen lejtett, így gyorsan haladtunk rajta. Túl sok látnivaló nincsen rajta, a térkép írt ugyan egy Pogányvár nevezetű helyet, de nem találtunk romokat út közben. Csak hangulatos, elvarázsolt erdőket. :)

Mivel viszonylag meredek volt a lejtő, így gyorsan lejutottunk annak a pataknak a völgyébe, melyről felfelé menet leágaztunk. Itt már csak szépen vissza kellett sétálnunk. Lefelé kb. másfél óra volt az út.

ADATOK:

Útvonal: Királyháza (357 m) - Nagy-Mána-bérc - Nagy-Mána (707 m) - Sasfészek-bérc - Csóványos (938 m) - Pogányvár (823 m) - Királyháza (357 m)
Táv: 12 km
Szintemelkedés: 666 m
Menetidő: kb. 4 óra (mi olyan 5 órát kirándultunk nagyobb pihenőkkel együtt)

túraútvonal

Biciklivel a Radovna és Krma völgyében (Szlovénia)

Tudni kell rólam, hogy nem vagyok bicikli téren túl edzett. A rekord eddig a Balaton körbetekerése volt 3 nap alatt, ami, habár sikerült pont a hőségriadóban mennünk, azért nem egy túl nagy kihívás. De az ehhez hasonló, sík terepen történő biciklizésen kívül tapasztalatlan vagyok.
Mikor Bledben töltöttünk 3 napot, én voltam a felbujtó, hogy béreljünk egyik nap biciklit. Bledben több helyen is lehet, az árak sem nagyon különböznek egymástól, így mi a főutcán lévő kis utazási irodában béreltünk biciklit, 15 euróért. Ezért új, jó állapotú bringát, szerszámkészletet és sisakot kaptunk. Meg természetesen telefonszámot, vészhelyzet esetére. :)

Nos, be kell ismernünk, kicsit naivan álltunk a kérdéshez, én legalábbis biztosan. A szállásunkon kaptunk egy nem túl részletes térképet Bledről és környékéről, ezen néztük mi ki, hogy el kéne tekerni a Vrata völgybe, sok helyen olvastam is róla, hogy szép. A térkép alapján úgy tűnt, olyan 60 km-es kör lenne ez a kis kirándulás, és mivel itthon a 80 km-el sem volt nagy gondunk, úgy terveztük, hogy letekerjük itt is ezt a távot.

A gyenge láncszem én voltam természetesen. A nap úgy vonult be családi történelem könyvünkbe, mint "a nap, amikor megtanultam nem csak a hegyeket, hanem a völgyeket is tisztelni".

Az első nehézség a Bledből való kijutás volt, mivel a környéken Bled fekszik a legmélyebben, így a szomszédos völgybe jutáshoz egy jó szakaszon felfelé kellett haladni. Edzettebbeknek ez minden
nem okoz gondot,én akkor nem nagyon rajongtam érte, de nem is voltam jó kondiban.

elérjük a Radovna-folyót

Ezt követően azonban bejutottunk a szomszédos Radovna völgybe, ami egy rendkívül élvezetes szakasza az útnak. Néha fel, néha le, de összességében azért enyhe emelkedőn haladtunk végig, széles úton, ami apró kaviccsal volt ledöngölve. Ezen a szakaszon könnyű volt haladni, az út kifejezetten szép, árnyas, néhol rétekkel tarkítva. A Radovna bicikliút számos információs anyagban is megtalálható, így ez egy elég ismert szakasz, autó csak ritkán jár erre.
A Radovna bicikliút maga egy 16 km-es szakasz, ami Bled mellől, Krnica-ból (642 m) indul, és Zgornja Radovnánál ér véget (Kurja vas 775 m). A hivatalos anyagokban azt írják, hogy kb. 2,5-3,5 órát vesz igénybe megállásokkal együtt.

Radovna völgy

Mi azonban nem álltunk meg, hanem tovább tekerünk a Krma völgybe. Ez már nehezebb szakasz, tekintve, hogy az út itt már folyamatosan emelkedik (hozzátenném, hogy nem meredek az emelkedő), és egyre rosszabb minőségű, mivel keskenyedik és a döngölt köves út inkább nagyobb kaviccsal felszórttá válik, ami némileg nehezíti a haladást. Ennek ellenére azonban ez is egy teljesíthető szakasz, bár személy szerint én itt már igencsak küzdöttem, de ez inkább engem minősített, nem az utat. :) Megérte azonban eljutni az út végéig, be egészen a hegyek közé. Körös-körül a 2000 méter feletti hegyek, ahonnét már csak gyalog lehet tovább jutni.




Nem sokkal a bicikliút vége előtt a völgy egy tisztáserejéig kiszélesedik, ahol található egy menedékház is (Kovanirska koca v Krmi), ahol a fáradt utazó megpihenhet. Mi speciel itt is ebédeltünk.


Krma völgy

Kovinarska koca v Krmi

Visszafelé úton eredetileg Mostnica felé akartunk menni, átmenni a főúttal párhuzamos bicikliútra, csak a térképen nem volt látható, hogy ehhez egy hegyen kellett volna áttekerni. Épp ezért a mi lelkesedésünket Zg. Radovnánál a következő tábla-kettős törte meg, és a mögötte látható útszakasz.


Zg. Radovna

Így tehát visszafordultunk, és a korábbi útvonalon jutottunk vissza Bledbe. Természetesen ebbe az irányba már drasztikusan nagyobb sebességgel lehetett haladni, hiszen szinte végig csak gurulni kellett lefelé. :)

Mindent összevetve gyönyörű út volt, érdemes biciklire pattanni, még ha este már nem is kívántunk újra biciklire pattanni. :)

ADATOK

Útvonal: Bled - Krnica - Kovinarska koca v Krmi - Krnica - Bled
Táv: kb. 50 km oda-vissza
Szintemelkedés: kb: 280 m
Menetidő: odaút kb. 3-3,5 óra,vissza kb. 2 óra

teljes túraútvonal

Radovna bicikliút

Radovna bicikliút szinttérkép



Kisebb túra a Börzsönyben: Fekete-völgy - Salgóvár

Idén tavasszal kiruccantunk a Börzsönybe egy hétvégére. Két éjszakát töltöttünk a Feketevölgy Panzióban, Kemence közelében.
A szállás nem volt épp a legnyerőbb, de ha az ember túrázni akar, akkor igazából teljesen mindegy, milyen a szoba. És ha elég fáradtak vagyunk a kirándulástól, akkor jobb esetben a kényelmetlen ágy sem zavar. :) Bár a reggelinél nem bántuk volna, ha egy kicsit kiadósabb, vagy nem kell a pincért hajkurászni, hogy kérjünk külön egy kávét. De ezt leszámítva a szállás a célnak megfelelt, tiszta volt és bent volt az erdőben, csendben, nyugalomban, így a másnapi kiránduláshoz nem kell autóba sem ülni, az ember csak kilép az épületből és már indulhat is.

Első napon egy kisebb, félnapos kirándulást tettünk, ami a panzió elől indult. Aki csak egy napra érkezik, vagy nem itt van a szállása, a panzió előtti parkolóban hagyhatja az autót és indulhat neki a túrának.

A panziótól a Fekete-völgyben haladtunk eleinte. Ez gyakorlatilag sík szakasz, az izgalmat az adja, hogy a patakot folyamatosan keresztezni kell, hol itt, hol ott ugráltunk át rajta. A kisvasút pálya csak a panzióig került felújításra, így ezen a szakaszon már elhagyatott, bele-beledől a patakba a leszakadt sínpár, ez adta a sajátos hangulatát az útszakasznak.

Végig a patakmederben haladva jutottunk el a Hamuházhoz (372 m), az út innét kezdett emelkedni, de igazán kényelmes szakasz.

Hamuház (372 m)

Bányapusztát elérve egy erdőirtási területre jutottunk, ami nem volt épp szívderítő látvány,ráadásul a munkagépek által is járt úton kellett haladni. Mivel mi hóolvadás után voltunk, elég kellemetlen volt ezen a sáros szakaszon dagonyázni, inkább letértünk az avarba.

A Bánya-tetőn túlhaladva egy kis kitérőt teltünk Salgóvár irányába. Az egykori vár egy 715 m magas szikla tulajdonképpen, ennek a megmászásával szép kilátás tárult elénk.

Salgóvár (715 m)

Kilátás a Salgóvárról

Itt már rengeteg hóvirág kezdett nyílni, szerint egy héttel később már minden tele volt velük.

A Vár-bércről leereszkedve gyakorlatilag a hegygerincen haladtunk tovább, egymás után több kisebb csúcsot érintve. Ezek közül a legszebb kilátás Holló-kőről (685 m) nyílt.

A gerincen haladva nekünk kora tavasszal végig kellemes kilátásunk volt, mivel hiányzott még a lombkorona. A talajon mohás kövek feküdtek mindenfelé, káprázatos színvilágot adva az amúgy kopár tájnak. Sajnos a képek kevéssé adják vissza, de minket meglepett, mennyire sokszínű volt így kopáron is a táj.

A Jancsi-hegyet elhagyva szép kényelmesen ereszkedtünk lefelé. Az innét, a Fekete-völgy panzióhoz visszavezető szakasz már nem olyan látványos, elég gyorsan lehet rajta haladni. Viszont mi itt láttunk őzikét. :)

Fekete-völgy Panzió

ADATOK

Útvonal: Fekete-völgy Panzió (300 m), Hamuház (372 m), Bányapuszta, Salgóvár (715 m), Holló-kő (685 m), Jancsi-hegy (586 m), Fekete-völgy panzió
Szintemelkedés: 647 m felfelé, 589 m lefelé
Menetidő: 4 óra (mi kényelmesen, sokat fotózva 4,5-5 óra alatt tettük meg a távot)
Táv: kb. 14 km